A Magyar Nemzeti Múzeum felhívása készülő kiállításához

A Magyar Menyasszony című kiállításukhoz olyan tárgyakat várnak a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársai, amelyek a Kárpát-medencei esküvői szokásokhoz köthetők. Szívesen fogadnak viseleteket (ruhát, cipőt, alsóneműt, fátylat, csokrot), festményeket, meghívókat, valamint leveleket, naplókat, iratokat, fényképeket és egyéb dokumentumokat. A kiállítás jövő év decemberében nyílik meg a nagyközönség előtt, ahol Mária királyné, az idén éppen ötszáz éve készült selyemdamaszt menyegzői viselete is látható lesz.

500 éves szerelem. Mária királyné selyemdamaszt menyegzői viselete, 1521. Magyar Nemzeti Múzeum Textilgyűjtemény. Az öltözet a gyűjtemény legrégebbi esküvői ruhája. Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum

„Soha ne érezzem hiányodat, azt akarom, hogy szívem örökké a tiéd mellett dobogjon“ – olvasható Mária királyné levelében, amelyet II. Lajos királyhoz írt a török veszedelem idején. Habár a középkorban szokásos elrendezett hatalmi frigy volt az övék, mégis igaz szerelem lett belőle. Mária királyné selyemdamaszt menyegzői viselete épp ötszáz évvel ezelőtt, 1521-ben készült, a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében a legrégebbi esküvői ruha. Mindezek apropóján az intézmény felhívást intézett közönségéhez. A Magyar Menyasszony című kiállításhoz olyan tárgyakat várnak, amelyek a Kárpát-medencei esküvői szokásokhoz köthetők. Szívesen fogadnak viseleteket (ruhát, cipőt, alsóneműt, fátylat, csokrot), festményeket, meghívókat, valamint leveleket, naplókat, iratokat, fényképeket és egyéb dokumentumokat.

„Legyen Ön is részese minden idők leggazdagabb és legkiterjedtebb esküvő tematikájú gyűjteményének és kiállításának! Tegye családjának történetét a közösségi emlékezet és az ország történelmének részévé, kölcsönözze vagy ajándékozza a nemzet múzeumának élete legfontosabb tárgyait!” – olvasható a felhívásban.

Ötszáz éves szerelem. Mária királyné selyemdamaszt menyegzői viselete, 1521.
Magyar Nemzeti Múzeum Textilgyűjtemény. Az öltözet a gyűjtemény legrégebbi esküvői ruhája
Fotó: Magyar Nemzeti Múzeum

A nagyszabású kiállítást jövő év decemberében nyitja meg a múzeum a közönség előtt. Céljuk, hogy bemutassák a magyar nő, a magyar menyasszony nézőpontjából az esküvői szokások, hagyományok, viseletek térbeli és időbeli változatosságát. A társadalmi sokszínűség jegyében egyforma hangsúlyt kap város és vidék (népviseletek és népszokások, polgárosodás, városiasodás, modernizáció), a hazánkban egymás mellett élő felekezetek és népcsoportok, illetve a különböző társadalmi rétegek esküvői szokásai 1521-től 2021-ig.

Az esküvő évezredek óta az emberi élet egyik legkiemelkedőbb eseménye, amely az elmúlt évszázadokban a párok életének leglátványosabb és legszélesebb körben celebrált ünnepségévé vált. A kiállítás múlt és jelen dinamikus kapcsolatát, a ma emberének saját gyökereihez való viszonyát mutatja be, egyedi és általános, mikro- és makrotörténeti témákat dolgoz fel, viselet-, társadalom-, politika- és gazdaságtörténeti, valamint gender szempontból.

A kiállítás kurátora, Simonovics Ildikó divattörténész-muzeológus kutatási projektjének kezdetén, tavaly nyár végén Facebook-csoportot indított, amelyhez eddig 3500-an csatlakoztak. A tagok 1003 posztot, azon belül 1800 fényképet osztottak meg. A legkorábbi fotó az 1870-es években, a legújabb 2020-ban egy frissen végzett orvosnő és egy fiatal mentőtiszt, Gerda és Márton esküvőjén készült.

Angie Segatto esküvői ruhája, amely 24 éve készült, és idén került elő (kalandos története a keretben olvasható)
Fotó: Magyar Nemzeti Múzeum

Egy esküvői ruha kalandos története

Részlet Simonovics Ildikó divattörténész-muzeológus Facebook-oldaláról: „24 év után újra az enyém! Simonovics Ildikó szenzációs projektjének köszönhetően vissza tudtam vásárolni a ruhámat. Az én ruhám története attól érdekes, hogy az általam preferált olasz tervező ruhája sajnos nem volt elérhető számunkra akkor még. Ezért a férjem Dr. Segatto Emil, aki szenzációsan tud szabni/varrni, tökéletesen lemodellezte a ruhát, beszerzett hozzá mindent és egy varrónő közreműködésével megvarrták nekem. Kétrészes, enyhén fényes, vastag selyemből készült, rövid, hátul záródó boleró jellegű felsővel, alján és ujján kézzel készített olasz csipke. Maga a ruha teljesen egyszerű, kerek nyakkivágású, ujjatlan, lefelé bővülő, több „cikk”-ből összeállított gyönyörűség, alatta hét réteg tüll biztosítja a tartást hátrafelé, de elől csak kevesebb, hogy viszonylag egyenesnek tűnjön. Sajnos már nincs meg! Tárolási akadályok miatt eladtuk pár évre rá egy menyasszonyiruha-szalonnak. Biztosan másnak is okozott örömöt a viselése.

Erre a posztra reagált Szoko Gabriella, akinek a tulajdonában volt mostanáig, és akinek ezúton is szeretném megköszönni, hogy úgy vigyázott rá, hogy ma is olyan, mintha most készült volna. Én nem is láttam a kommentet, a kisebbik húgom, Barabás Gyöngyike hívta fel rá a figyelmemet és segített a visszavásárlásban. Még mindig Erdélyben van a ruhaköltemény, próbáljuk átgondolni a szállítását. És hát idén április 13-án lesz a 25. házassági évfordulónk.“ Feltöltötte: Angie Segatto