
Fotó: Magyar Nemzeti Múzeum
Egy esküvői ruha kalandos története
Részlet Simonovics Ildikó divattörténész-muzeológus Facebook-oldaláról: „24 év után újra az enyém! Simonovics Ildikó szenzációs projektjének köszönhetően vissza tudtam vásárolni a ruhámat. Az én ruhám története attól érdekes, hogy az általam preferált olasz tervező ruhája sajnos nem volt elérhető számunkra akkor még. Ezért a férjem Dr. Segatto Emil, aki szenzációsan tud szabni/varrni, tökéletesen lemodellezte a ruhát, beszerzett hozzá mindent és egy varrónő közreműködésével megvarrták nekem. Kétrészes, enyhén fényes, vastag selyemből készült, rövid, hátul záródó boleró jellegű felsővel, alján és ujján kézzel készített olasz csipke. Maga a ruha teljesen egyszerű, kerek nyakkivágású, ujjatlan, lefelé bővülő, több „cikk”-ből összeállított gyönyörűség, alatta hét réteg tüll biztosítja a tartást hátrafelé, de elől csak kevesebb, hogy viszonylag egyenesnek tűnjön. Sajnos már nincs meg! Tárolási akadályok miatt eladtuk pár évre rá egy menyasszonyiruha-szalonnak. Biztosan másnak is okozott örömöt a viselése.
Erre a posztra reagált Szoko Gabriella, akinek a tulajdonában volt mostanáig, és akinek ezúton is szeretném megköszönni, hogy úgy vigyázott rá, hogy ma is olyan, mintha most készült volna. Én nem is láttam a kommentet, a kisebbik húgom, Barabás Gyöngyike hívta fel rá a figyelmemet és segített a visszavásárlásban. Még mindig Erdélyben van a ruhaköltemény, próbáljuk átgondolni a szállítását. És hát idén április 13-án lesz a 25. házassági évfordulónk.“ Feltöltötte: Angie Segatto




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!