– A két évtized már komoly kornak számít egy filmszemle életében. Nemcsak az érintett alkotók szempontjából volt más ez a szemle, hanem néhány dologban eltért formájában is
– kezdett a részletek taglalásába Buglya Sándor. – Egyrészt telt házas vetítéseket szerveznek a környék településeinek iskoláiból, nyugdíjasklubokból. Vetítési blokkokként ők is díjaznak. A harminctagú társadalmi és szakmai zsűri is közösségként működik. A különböző indíttatású zsűritagok komoly elemzőbeszélgetésbe merülnek az alkotókkal. Az öt tematikai kategóriában (krónika, korkép, művelődés, portré és fikciós műsorok) beküldött nagyszámú filmből az előzsűri válogatja ki azokat, amelyek közönség és zsűri elé kerülnek. A legfőbb szempont a hagyományápolás, az értékőrzés, értékteremtés és az egészséges történelemtudat megjelenítése.
A filmszemle tematikájáról sokat elárul, hogy annak egyik társszervezője a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum (Retörki).
– Nem véletlen, hogy az ilyen közösségi kommunikációban előtérbe kerülnek múltunk kibeszéletlen témái, amelyekről kevés szó esett korábban vagy éppen tabunak számítottak. A társadalom mai, mindennapi problémái sem kapnak megfelelő nyilvánosságot a médiában, ahol fontosabbnak látszik a szenzáció-, az erőszak-, a reklámcunami, szemben a mély emberi történésekkel, érzelmi-szellemi belső folyamatokkal – magyarázta a filmrendező, akitől megkérdeztem:
– A „függetlenobjektív” sajtó, mind a hazai, mind a nemzetközi meglehetős ellenszenvvel viseltet a fesztivállal szemben, ha egyáltalán írnak róla. Vajon miért?




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!