A veszteséget produkáló ORI

Az Országos Rendező Iroda (ORI) a hazai könnyűzenei koncertszervezés monopóliumát élvezve a Kádár-rendszerben nagy bevételekre tett szert, de az 1958-as önálló intézménnyé válás utáni kezdeti lépéseik közül néhányat bizony még eltévesztettek. Hatvan éve a felettes szervként működő Művelődésügyi Minisztériumnak is panaszkodtak, hogy egy sor területen kudarcot vallottak, és nem volt ez másként a következő évben sem. A nagy sztárok, akiket országos turnéra vittek, mint húzónevek, persze kiegyenlítették a számlájukat, de a populáris zenei szféra nem minden területén arattak rögtön egyértelmű sikert.

Louis Armstrong világhírû néger trombitamûvész, énekes és együttese nagysikerû hangversenyt adott a Népstadionban. Fotó: MTI/ Molnár Edit

Louis Armstrong világhírű trombitamûvész, énekes és együttese nagysikerű hangversenyt adott a Népstadionban 1965-ben
Fotó: MTI/ Molnár Edit

Előfordultak az ORI életében kisebb súrlódások a helyi magánszervezők konkurenciája miatt is. Németh Lehel és Szántó Erzsi közös estjüket megtartva Nagykanizsán néhány nap eltéréssel léptek fel ORI- és magánszervezésben egyaránt, az ORI-rendezvényre azonban sokkal magasabb volt a belépti díj, így kudarcba fulladt, míg a másik alkalommal telt ház volt. Ezt rosszallta az ORI, ráadásul ez utóbbi fellépésen sokkal több számot énekeltek, nyilván azért, mert érdekeltebbek voltak a műsor színvonalának emelésében. A nemtetszése kifejezésén túl viszont az ORI nem tehetett mást, mivel a magánszervezésű fellépésnek volt tanácsi engedélye. Az ORI, tanulva saját kudarcaiból, az országos lefedettségű központi műsorain túlmenően az alkalmi rendezőszervek (ünnepi estek, vállalati rendezvények, jubileumi alkalmak) igényeit igyekezett kielégíteni a „műsorservice” csoportjával, amellyel az volt a céljuk, hogy a központi műsorszolgáltatásuk színvonalát és ezzel együtt a látogatottságát elérjék. Ezek között azonban csak elvétve szerepelt a könnyűzene az 1961. augusztus 1-jén kelt programjuk szerint. A műsortípusonkénti tervezetben a kilencféle műsorból mindössze egyetlenegy volt, ami az irodalmi fellépések mellett teret engedett a tánczenének Balassa Tamás zenekarával és más szólistákkal, illetve terveztek egy sanzonestet Vécsey Ernő közreműködésével. A deficitet elkerülendő a propagandára egyfelől nagy súlyt helyeztek, a plakátokon, hirdetőoszlopokon, műsorfüzeteken kívül a hatvan legnagyobb forgalmú budapesti üzletben hanglemezre felvett szövegekkel (!) reklámozták a rendezvényeiket. Másfelől viszont a plakátolásra szűkös lehetőségeik maradtak, amikor egymással párhuzamosan hat produkciójuk volt színpadon, akkor egy budapesti kerületben egy műsort átlagosan mindössze kilenc (!) plakáttal tudtak reklámozni.

Újításként ezért találták ki a Füles rejtvényújságban a képes propagandát, a Tánczenekarok találkozója című rovatban mindenki kereshetett könnyűzenei műsorokat. Kisvártatva azonban nagyot fordult a kocka, a populáris zene számos válfaja megjelent az ORI repertoárján, és már a hatvanas évek közepén szép summákkal zárták az elszámolásaikat. A hatalom pedig a „három T”-nek megfelelően tűrte ezeket a koncerteket, mivel ezek termelték a bevételt, amelyek jelentős része aztán adózás formájában a kulturális alapba került, ami pedig a „magasművészeteket” támogatta.