Az 1948-ban Gyöngyösön világra jött későbbi dobos szülővárosa zeneiskolájában nyolc évig klarinétozni tanult, amiről a szintén nádfúvós szaxofonra szeretett volna váltani, mert az tetszett neki a legjobban. Mivel nagyon jól ment neki, iskolája szimfonikus zenekarában bérelt helye volt első klarinétosként egészen addig, amíg a dobosuknak tüdőgyulladása nem lett, akinek a helyére őt delegálták, mondván, hogy az akkor már doboló bátyjától (Debreczeni Csaba, aki később a Sámson, majd a Bergendy zenekar oszlopos tagjaként vált ismertté; 1977-ben a Kisstadionban az LGT-s Karácsony János és Debreczeni Csaba is meghívott vendég volt az Omega-koncerten, amelyen utóbbi közös dobszólót mutatott be öccsével a nagyérdeműnek) biztosan sok mindent ellesett, főleg, amikor közösen elemezték a nyugati rádióadók műsorait. Mivel dobfelszerelésük nem volt, így a különböző helyi (az Autóközlekedési Vállalat, a bányász és a tiszti) klubokból szedték össze a hozzávalókat, hogy ezzel a szedett-vedett felszereléssel menjenek el a gyöngyöspatai bálba, egy este nyolctól hajnal ötig tartó mulatságba játszani. A dobfelszerelés mindössze egy állótamból, egy pergőből és egy lengő cintányérból állt, ezen próbálta meg – ahogy Debreczeni Ferenc fogalmaz – imitálni a szerepét, ami „érdekes volt és sajátságos”, de még inkább cikinek minősült ilyen körülmények között játszani. Az immáron rocktörténeti hagyománnyá vált legendárium szerint innen a máig tartó Ciki becenév.
Fotó: Fortepan/Erdei Katalin
A Devils után már az élvonalba tartozó Neotonban püfölte a bőröket, vele vették fel az első nagylemezüket Bolond város címmel, amiről korábban szintén írtunk. A lemezt 1970-ben vették fel, de átcsúszott a megjelenése a következő évre, így az immáron fekete korongokon is hallható zenei anyag élő népszerűsítésében már nemigen vehetett részt. Hogy ne nagyon unatkozzon – és mintha a jövőbe látott volna, hogy passzoljon a majdani zenekarának „civil” végzettségeihez is – járt a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolára is. „Amikor megtudtam, hogy rám szavaztak, onnantól kezdve volt még egy turnéja az Omegának, és akkor elmentem, és a színpad széléről néztem. Már akkor nagyon tetszett az a stílus, amit az Omega játszott” – emlékezett a váltás pillanataira a dobos, akit az Omega tagjai már a repülőtéren fogadtak, amikor hazatért a Neotonnal Ghánából és Nigériából. Kóbor János utalt arra, hogy miután Laux József és Presser Gábor elhagyta az Omegát, óhatatlanul, önszántukon kívül tagcserét kellett végrehajtaniuk: „Négyen maradtunk, és azon törtük a fejünket, hogy mi lehet a legkisebb változtatás, amivel tovább tudunk működni. Végül úgy döntöttünk, hogy csak egy dobost veszünk fel. Ki is néztük magunknak Debreczeni Ferit a Neotonból, akit akkor láttunk, amikor az előző ORI-turnén 1970-ben előttünk játszottak, és nagy feltűnést keltett dobolásával. A Neoton egyébként is nagyon jó, feltörekvő rockzenekar volt még akkoriban, így le lehetett mérni, hogy ebben a stílusban mit tud a dobosuk. Mindenkinek volt ötlete a dobos posztra, volt, aki Brunner Győzőt ajánlotta (furcsa véletlen, de az ő neve állítólag még az LGT-nél is felmerült, persze kérdés, hogy mennyire komoly formában), aki az akkoriban már átjáróházzá vált Metro oszlopos tagja volt, de még egy meghallgatás erejéig a pályája elején álló Solti János is eljött hozzánk az E épületbe. (Sőt állítólag a későbbi Piramis-tag Köves Miklós is szóba került.) Végül Feri, becenevén Ciki jött a zenekarba, miután már nem rajta múlt, hogy a Neoton egyébként nélküle sem ott folytatja, ahol addig tartott, mert Som Lajos és Balázs Fecó is új zenekarban gondolkodott – ez lett a Taurus. Debreczeni Feri dobolása azért volt már akkor is különleges, mert nem csupán alapokat adott a számoknak, hanem valóságos dallamokat is tudott előcsiholni a hangszeréből.” Az első kislemez, amit Debreczeni Ferenccel vett fel az Omega, a Hűtlen barátok és a Szomorú történet című számokat tartalmazta. A Hűtlen barátok – nem volt nehéz kitalálni – az eltávozott zenészeknek vagy zenészekről szóltak, akikkel szemben azonban haragot az elhagyottak soha nem éreztek, de S. Nagy István ötletére végül ezt a szöveget alkalmazták.
