„Jó ízléssel születünk, és ezt később a felnőttek rontják el”

Gyulai Líviusz szerint a Nyugatról érkezett ízléstelenség és kulturális szenny betört a képi világunkba. A jövendő generációk feladata, hogy ezeket kiszűrje, s helyükbe értéket teremtsen.

A nyolcvanhárom évesen elhunyt Gyulai Líviusz volt a 60–70-es évek nagy grafikusgenerációjának utolsó mohikánja, ahogy a róla készült MMA-portréfilmben elhangzik. Könyvillusztrációi és borítótervei több mint ötszáz alkotást díszítenek, többek között Csokonai verseit, a Carmina Burana, Villon, E. T. A. Hoffman és Cervantes magyar kiadásait is. Igazán ismertté Weöres Sándor Psyché című művének illusztrálása tette a 70-es években.

Gyulai Líviusz úgy vélte, hogy a mai korban már nem hagyják, hogy a gyerekek fantáziája kibontakozzon.

Azon a véleményen vagyok, hogy az ember jó ízléssel születik, és ezt később mi, felnőttek rontjuk el

– mondta a Csodaceruza hasábjain 2004-ben megjelent interjújában, ahol kifejtette azt is, hogy

a Nyugatról érkezett ízléstelenség, erőszak és kulturális szenny betört a képi világunkba. Azt azonban már a következő generációk feladataként jelölte meg, hogy ezeket kiszűrje, s helyükbe értéket teremtsen.

Az a híres Háry János című illusztrációja Forrás: Naputonline.hu

A baróti születésű Gyulai Líviusz kilencéves volt, mikor 1946-ban – a háborút követően – Sopronba költöztek. A város még lebombázott állapotában is döbbenetes vizuális élményt nyújtott az erdélyi kisvárosi környezethez szokott fiú számára, aki már akkor figyelte és rajzolta az őt körülvevő környezetet.

Számomra meghatározó volt ez a vizuális környezet, fiatal voltam, ilyenkor az embernek őrülten nyitott a kamerája – emlékszik vissza a művész ezekre az időkre egy lapunknak adott korábbi interjúban.

Felnőtteknek készült munkái mellett számos gyerekkönyvet illusztrált, valamint gyerekeknek szóló animációt készített. A művész többször hangoztatta, hogy a gyermekek pozitív visszajelzése jelenti neki a legnagyobb elismerést. A legjobb közönségének a kisiskolás korosztályt tartotta, hiszen – ahogy mondta – ezek a gyerekek még nyíltszívűek és mindenre odafigyelnek; minden poént lereagálnak. „Úgy ordítanak és röhögnek, hogy csoda élvezet hallgatni őket” – nyilatkozta egy 2015-ös kiállítása után az Alma Galériában.

Mikor lement a televízióban az Egy komisz kislány naplója című rajzfilmje – amelybe saját gyermekkori élményeit és a környezetében hallott gyermeki elszólásokat is belecsempészte –, örömmel hallotta vissza, hogy a kicsik utánozzák, amit a filmben hallottak. Neki ez volt a legnagyobb elismerés mind közül.

Az Egy komisz kislány naplójának összes epizódja megnézhető a YouTube-on.

Nehéz történelmi korban volt fiatal, ezért megtanult a legkomolyabb dolgokból is viccet csinálni.

Feladatának tartotta, hogy a múltat ügyesen becsomagolva és adagolva mutassa meg a jelenkor generációjának, amely szürkébb világban kényszerül élni.