– Visszatérve a La Mancha lovagjára, a koreográfusi vagy a rendezői énje került előtérbe?
– Mivel rendezni akartam, elnyomtam a koreográfusi énem. Nincsenek a darabban táncbetétek, azonban a táncok, mozdulatok szervesen illeszkednek a szituációkhoz, a képi világhoz és a mondanivalóhoz.
– A magyar közönségnek emlékezetes pillanatokat szerzett a musical ötven évvel ezelőtti ősbemutatója Darvas Ivánnal a címszerepben. Ön mire helyezte a hangsúlyt?
– Az elmúlt ötven évben mindig úgy láttuk ezt a darabot, hogy a színészi játék sokkal erősebb volt, mint a koreográfia vagy az énektudás. Ezért a hangsúlyok most máshova kerültek. Egy semleges világba helyeztem a történetet, mivel mindent annak a filozófiának, mondanivalónak szerettem volna szentelni, amiről a darab szól: a küzdelem értelméről, a reményről, a hitről, a barátságról, a szerelemről, vagyis általában véve az életről. Cervantes műve arra keresi a választ, milyen lenne a világ, ha a szeretet, a gyengédség, az elfogadás és a szolidaritás uralkodna, illetve hogy mit tudunk kezdeni napjainkban a lovagi eszményekkel. Továbbá átdolgoztuk, maivá tettük a XVII. századi szöveget Böhm György dramaturg segítségével, hogy hiteles legyen mindaz, amit a közönségnek közvetíteni szeretnénk.
Fotó: Origo
– Hogyan zajlott a próbafolyamat?
– Idegen voltam a művészek számára, s eleinte azt hitték, felkészületlen vagyok, mert folyton kikértem a véleményüket. Ám ezzel az volt a célom, hogy bevonjam őket az alkotás folyamatába, közösen ötleteljünk, hozzunk létre valami rendkívülit. Érdekes, de a járványhelyzet hihetetlen energiákat szabadított fel bennük a színpadon. Nem kellett elmagyaráznom, melyik karakter milyen, egyszerűen ráéreztek. Nagy utat jártunk be együtt.
– Az online közvetítés visszaadja azt a különleges látványvilágot, amelyet élőben láthattunk?
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!