A tegnaptól újra megnyitó Pesti Vigadóban felállított Képrelációk című tárlat két kiállítási szinten mutatja be a tervezőmunkákat, vagyis a plakátokat, valamint a térgrafikákat, legújabb munkákat, amelyeket a művész érzékeny vizuális szonetteknek, haikunak nevez korábbi erőteljes munkáihoz képest. Baráth Ferenc a közép-európai kortárs plakátművészet nemzetközi hírű mestere azt vallja, hogy
a plakát szabad forma, rajta bármi bárhová kerülhet, hisz a célja a figyelemfelkeltés, meghökkentés, elgondolkodtatás.
„A plakát az utca művészete, formálja, műveli az utca emberét. Ahhoz, hogy érvényesülni tudjon, két ember műveltségére van szükség: a megrendelőére és az alkotóéra” – fogalmazta meg egy korábbi interjúban.
Baráth Ferenc tervezőgrafikus Magyarkanizsán született 1946-ban. A Képzőművészeti Középiskolát Újvidéken 1966-ban fejezte be, 1968-től 1970-ig a belgrádi Képzőművészeti Akadémia festészet szakos hallgatója volt. Pályája 1965-ben a Forum Kiadó szellemi környezetében indult Újvidéken, és a legprogresszívebb avantgárdnak számító Új Symposion folyóiratban kapott először meghatározó útmutatást. Egy 1986-ban kiadott katalógus Jugoszlávia 11 legjelentősebb tervezőművésze közé sorolta. 1992-ben Újvidékről Magyarországra hívták a Magyarok Világszövetségének szerkesztőségébe művészeti vezetőnek, így az anyaországban is elismertté vált. Baráth Ferenc a Magyar Plakát Társaság alapító tagja, rendszeres résztvevője a hazai és nemzetközi biennáléknak, rangos kiállításoknak.
A vigadó galériabeli kiállításon bemutatja a legjelentősebb munkákat, így helyet kapnak a leegyszerűsített konstruktivista formavilágú, mértani testeket bemutató konstruktív geometrikus világú munkái éppúgy, mint a színházi plakátok, amelyekkel iskolát teremtett, ahogy Zalán Tibor író nevezte, a díszplakátét, amely a díszelőadás és díszbemutató analógiájára született.