Miért könnyeznek az emberek Csíksomlyón?

Rendszeres búcsújáróként fájdalmasan érint, hogy immár második esztendeje nincs lehetőségem hálát adni a csíksomlyói nyeregben. Mikor még nem is hallottunk olyanról, hogy koronavírus-járvány, azt terveztem, hogy a következő alkalommal, Balázs Józsefhez, a gyergyóalfalvi zarándokok vezetőjéhez csatlakozva, a legrégebbi keresztaljával, gyalog teszem meg a kétnapos utat Gyergyóalfalutól Csíksomlyóig. Erre azonban még nem kerülhetett sor, így személyes beszámolóm remélhetőleg jövőre lesz, idén pedig Balázs József gondolataival idézem fel a búcsújárás lelkiségét.

Résztvevõ a csíksomlyói búcsú szentmiséjének helyszínén. Fotó: Veres Nándor Forrás: MTI/Veres Nándor

Három éve készítettem riportot a Kárpát-haza Őrei című dokumentumfilm-sorozatunk keretei között Balázs Józseffel, aki civilben festőművész és tanár, de Szűz Mária hivatalában rendkívül fontos feladatot lát el, hiszen több mint harminc esztendeje, minden évben útra kel a Szentlélek eljövetele előtti napokban, és a rendszerváltozástól kezdve, évről-évre egyre gyarapodó keresztaljával gyalog zarándokol Csíksomlyóra. Az utóbbi három évtized lelki mélypontja – úgy gondolom – tavaly következett be, mikor a járványügyi intézkedések miatt meghiúsult a megszokott ötszázezres magyar együttlét.

Balázs József azonban akkor is ott volt, hiszen István pap – miután János Zsigmond serege ellen mozgósította Csík és Gyergyó népét, és a székelyek megvédték hitüket – négyszázötven évvel ezelőtt megígérte a csíksomlyói Babba Máriának, hogy ezentúl minden évben elvezeti Gyergyóalfalu népét a kegytemplomhoz. Éppen ezért – mint mondja – sem az időjárás viszontagságai, sem pedig a politikai akadályok okán ő nem szakítja meg ezt a láncot. Idén már nagyobb számban kelhettek útra Gyergyóalfaluból is a zarándokok, és a nyeregben is megtarthatták a búcsút létszámkorlátozással és különféle szabályozásokkal. Balázs József induláskor elmondta, hogy ezúttal azért ad hálát, amiért a sötét ellenség, az alvilági hatalom, amely a világot ma fenyegeti nem tudott mégsem egészen maga alá gyűrni minket, továbbá abban bízik, hogy amíg a csíksomlyói Babba Máriához imádkozunk, nem is fog, mert védelem alatt állunk.

A zarándoknak Istentudata van

A korábbi beszélgetéseink során számtalan csodáról hallottam, amely az oda-vissza száz kilométeres út során megesett Balázs Józseffel és zarándoktársaival az elmúlt évtizedekben. Az 1949-ben betiltott zarándoklatot 1992-ben indította újra; és az elején volt olyan is, hogy egyedül ment. Ilyenkor lehet igazán befelé fordulni. Mikor személyes élményeit mesélte, már az első szavaknál elcsuklott a hangja: „Aki sokat jár Csíksomlyóba búcsúba gyalog zarándokolni, annak nem hite, hanem tapasztalata és Istentudata van. Megérzed azt, hogy létezik isteni érintés”. Ahogy fogalmazott, pünkösdkor az isteni erőtér megnő és Csíksomlyón válik a legerősebbé. „Miért könnyeznek az emberek Csíksomlyón?” – kérdezte akkor, inkább magától, majd úgy fogalmazta meg a választ, hogy azon nyomban bepárásodott az én szemem is:

„Mikor azt érzed, hogy nincsen semmi okod, hogy elérzékenyülj vagy sírj, mégis csorognak a könnyeid, az azt jelenti, hogy az isteni erő megérintett téged. Gyakran már akkor könnyezem, mikor húsz kilométerről meglátom a hegyet a homályban”.

A harmincas éveiben, mikor még egyedül zarándokolt az általa készített kereszt formájú bottal, Csíkdánfalvába érve, a templom mellett elhaladva, arra lett figyelmes, hogy meghúzzák a harangokat. Mivel estére járt az idő, először arra gondolt, talán elsőt harangoznak a misére, ám amikor elérte Csíkmadarast, ott is elkezdtek harangozni, és egészen Csíkcsicsóig, ahol csak harang volt, mindenütt húzták.

„Az én keresztemnek”

– szögezte le áhítattal, majd tovább mondta a történetet, amely egy csíkcsicsói korlátnál folytatódott. Ennek nekidőlve este kilenckor azon gondolkodott, hogyan fogja az aszfaltos úttól és a rossz cipő miatt fájó lábakkal megtenni a maradék két kilométert a szállásáig; még inkább, hogyan tud majd tovább menni másnap. Ahogy így tűnödött, leszólította egy asszony, s legott meg is invitálta, hogy aludjon náluk. Lefekvés előtt vendéglátója útilapulevelet nyomott a megfáradt ember sajgó talpára, s láss csodát, másnapra kutya baja sem volt.

Zarándokok érkeznek a csíksomlyói búcsú szentmiséjére a Kis- és Nagysomlyó-hegy közötti hegynyeregbe 2021. május 22-én.
Fotó: MTI/Veres Nándor

A napba nézés misztériuma

Csodák minden úton történnek; a sárba esett fülbevalót például, miután száz ember áttaposott rajta, a menet végén csak úgy felemeli a férj, és megállapítja, hogy a feleségéé, aki a menet elején gyalogol. Számomra a legdöbbenetesebb történet mégis az volt, mikor Karcfalván a nagyjából kétszázötven zarándok leült a domboldalra egy közös kép erejéig, és a második sorban guggoló Balázs Józsefet hirtelen hátba vágta egy a dombtetőről megindult két öklömnyi kő. A helyiek szerint előfordult már, hogy egy tehenet ért ilyen találat, ami azon nyomban ki is múlt. A keresztalja vezetőjének egy vörös folton kívül semmi baja nem esett; a követ azóta is a műtermében őrzi. Jelnek tekintette az esetet, amely saját szavaival élve azt üzente:

„Az életünk Mária – ilyenkor Istent Máriaként emlegetjük – kezében van teljes mértékben; ha itt zarándokolsz, ne félj semmitől, mert vigyáz rád!”

A nyeregben megtartott misén több százezer magyar szív együtt dobban, de aznap éjjel a kegytemplomban olyan kép fogadja a betérőt, amely Balázs József számára a legfelemelőbb élmény minden évben. A padok tele vannak emberekkel, akik alszanak, imádkoznak, halkan énekelnek. A mellékoltárok lépcsőin ülnek, fekszenek a moldvai csángók és mindenki, aki ott jár, félve lépked, nehogy megzavarja őket. „Ezek azok a szeretetélmények, amelyeket nem tapasztalsz meg sehol máshol. Ezt a vasárnapi hajnalt nem adnám oda semmiért” – mondja, a végére hagyva a csángók hajnali napba nézésének ősi szokását, melyben Balázs József szerint a legszebb, hogy amíg felérnek a Jézus-hágójára, ugyan végig románul imádkoznak, de amint meglátják a felkelő napot magyarul kezdenek énekelni.