A Szentírásban ugyan 1110 alkalommal fordul elő az elavult szó, azonban a kereszténység egészében nem kívánatos, így annak megszüntetése (eltörlése, betiltása etc.) révén a sok vesződséggel járó korrekció könnyedén orvosolható.
Mint kitűnik, kezdetben csak a szavainkat törlik az új múltból, és azokkal együtt természetesen fogalmainkat, végül hitünket, vallásunkat – amely jelesül naggyá tette Európát.
Ami nekünk új múlt lesz, az Madách Imrének az elképzelt jövő volt. A tizenkettedik színben, a Falanszterben – ahol Éva, így védi gyermekét, akit anyjától elszakítva kívánnak a társadalmi igényeknek megfelelővé nevelni: „ÉVA Hozzá ne nyúlj! e gyermek az enyém: / Ki tépi őt el az anyakebelről!” – a zseniális szerző döbbenetes jóslatot tesz:
„ÁDÁM
Mi ország ez, mi nép, melyhez jövénk?
LUCIFER
E régi eszmék többé nincsenek.
Nem kisszerű volt-é a hon fogalma?
Előitélet szülte egykor azt,
Szűkkeblüség, versenygés védte meg.
Most már egész föld a széles haza,
Közcél felé társ már most minden ember,
S a csendesen folyó szép rend fölött
Tisztelve áll őrűl a tudomány.”
A sztregovai remete 1860-ban meglátta a minket fenyegető, anyátlanított jövőt.
Fotó: WebGallery of Art
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!