Gitárpárbajként hirdették az 1966-os, nyári kisstadioni esztrádkoncertet

Ötvenöt éve, 1966. június 18–19-én óriási érdeklődés, mintegy tizennégyezer érdeklődő mellett zajlott a Kisstadionban a Gitárpárbaj, amely furcsa kavalkádja volt az akkori sztároknak, hiszen a már korábban befutott, ámde rendkívül népszerű táncdalénekesek és a feltörekvő beatnemzedék legjelesebbjei is részt vettek rajta. A hagyományos tánczenét Korda György, Mátray Zsuzsa, Németh József, Bencze Márta, a kolozsvári születésű Kozák Péter és a Balikó nővérek képviselték, míg a beategyüttesek közül a „szentháromság” Illés–Metro–Omega mellett az Atlas is fellépett, ráadásul a három „beatlány” – Koncz Zsuzsa, Kovács Kati és Zalatnay Sarolta – is a mikrofonok mögé állt.

Az Illés és az Omega mellett fellépett a Metro zenekar is (a kép egy 1968-as koncerten készült) Fotó: Fortepan / Braun Antal

A pártállami belföldi koncertszervező monopolszervezet, az Országos Rendező Iroda produkciójának össznépi jellegét az erősítette, hogy ezt a szervezők már a Táncdalfesztivál egyfajta főpróbájának tekinthették, hiszen akkor már javában zajlottak a válogatók, és jóformán borítékolni lehetett, kik jutnak majd az augusztusi döntőbe, közülük a legnépszerűbbek pedig tiszteletüket tették a Kisstadionban. A táncdalénekeseket az 1962-ben a XIII. kerületi KISZ-bizottság égisze alatt alakult, majdan a Táncdalfesztiválok egyik kísérőzenekaraként is ismertté vált Express együttes kísérte, és a beatesektől igyekeztek őket gondosan elkülöníteni a fellépések sorrendjét illetően. Ez sem mentette meg őket azonban attól, hogy időnként nagy füttykoncert övezze a fellépéseiket. Kóbor János, az Omega frontembere úgy emlékezik, hogy „itt is találkozott a régi és az új stílus. Kovács Andor gitárművész, zenetanár, zenekarvezető, a negyvenes, ötvenes, hatvanas évek dzsesszzenéjének meghatározó, virtuóz muzsikusa volt a zenei irányítója, nálunk pedig Wittek Mari mentette meg a műsort, de persze mi is énekeltünk Benkő Lacival pár számot, mert Somló Tominak megint külföldre kellett utaznia artistáskodni (a dolgok természetéből fakadóan nem sokkal a kiutazása előtt tudta meg az Omega, hogy nem tud velük tartani a Kisstadionban). A kritika ki is emelte Wittek Marit, mint aki az egész énekesnői mezőnyt lefölözte. Az Illés itt előadta a Légy jó kicsit hozzám! című számukat, a fináléban pedig a zenészek közösen eljátszották az Exodus című számot, mindannyian, akik aznap színpadra léptek. Mi többnyire nem akartunk közöttük szerepelni, mert nem éreztük magunkénak Kovács Andor stílusát, de azért Kovacsics Öcsi gitárosunk képviselt minket.”

Az Omega akkori gitárosa megemlítette, hogy mindössze egyszer próbálták el a koncert előtt az öltözőben az ominózus darabot, de így is sikerült azt előadniuk. Emlékezete szerint Kovács Andor zenekarának, illetve a Metrónak és az Omegának a felszerelése egyaránt elfért egyszerre a széles színpadon. Azt is hozzátette, hogy Wittek Mari azon az estén „az erős, fiús számok” egy részének eléneklésével olyannyira kitett magáért, hogy még a korabeli szocialista sajtó is megemelte előtte a kalapját, ahogy fogalmaztak, „leénekelte a színpadról az egész női mezőnyt a Kisstadionban”. Jellemző a korabeli pártsajtóra, hogy a fiatalok első számú lapja, a Magyar Ifjúság mindössze egy képpel és egy képaláírással emlékezett meg a rocktörténeti jelentőségű eseményről (előzetes beharangozót egyáltalán nem is adtak ki róla), amelyben leírták, hogy „szombat és vasárnap este hat legjobb amatőr-zenekar (sic!) bemutatóját” tartották meg. A Magyar Ifjúságnál szabadabb légkörűnek elkönyvelt, egy évvel a Gitárpárbaj előtt indult Ifjúsági Magazin pedig úgy, ahogy volt, elhallgatta az eseményt, egy sort sem hozott le róla. Ezzel szemben a Kádár-rendszer egyetlen hivatalos bulvárlapjának mondott orgánum, az Esti Hírlap már 1966. június 4-én hírt adott egy lap alján futó szalagos hirdetés erejéig a két hét múlva esedékes Gitárpárbajról, június 6-án pedig már részletesebben is írt róla előzetesen, ahogy június 18-án megjelent számában is a napi programok között sorolta fel, akárcsak a Népszabadság. Utólag azonban egyikük sem találta méltónak a könnyűzenei eseményt arra, hogy beszámoljon róla. A Népszava egyébként a koncert mind a két napján beletette a programajánlójába a Gitárpárbajt, de „természetesen” ők sem írtak róla érdemben semmit, ahogy a Magyar Nemzet sem, de utóbbi lap is kétszer beharangozta előzetesen. Az Ifjú Kommunista című újság azonban még erre sem méltatta a rendezvényt, nem is vett róla tudomást.

Flamm Ferenc, az Atlas énekese kiemelte, hogy karrierjük éppen kezdett felfelé ívelni, amikor Kovács Kati első fővárosi fellépésére kérték fel őket a Gitárpárbajon, ami nekik is nagy szó volt, mert ez volt az ő bemutatkozásuk is a „nagyok között”. Kitért arra, hogy az egymás után következő együttesek hármasával vitték fel a számukra óriási­nak és szélesnek tűnő színpadra a felszerelésüket. Az Illés fellépéséről az egyik jelen lévő rajongó nagyon plasztikus emlékeket őriz: „Nyomják a Beatlest, a Rollingot, az Animalst a bandák. Torzít a gitár, brummog a basszus, mellkasszakító a nagydob, all rightokat, yeah-ket, oh, babyket nyögdécselnek az énekesek. Egyszer csak fülelünk és felülünk lepusztult deszkapadunkról: »Légy jó kicsit hozzám, engedd, hogy menjek«. Egypercnyi sokk után tízezredmagammal tapsviharral üdvözöltük Szörényi Leventét, Bródy Jánost és a magyar beat megszületését.” Noha az első magyar beatdalok éppen az Illéstől már 1965 júliusában megszülettek, a nagyközönség, úgy látszik, még egy évvel később is újdonságként üdvözölte ezeket. A többi pedig már – ahogy mondani szokták – immáron a magyar (rock)történelem szerves része.

Az Illés és az Omega mellett fellépett a Metro zenekar is (a kép egy 1968-as koncerten készült)
Fotó: Fortepan / Braun Antal