„A kivágott fák helyén másnap újak magasodnak. Néha olyan az erdő, mintha hullámozna. Közelebb húzódik a faluhoz, megfojtja, levegőt is alig kapni olyankor, minden párás és penészes lesz. Két éve még hatalmas tisztás közepén álltak a kunyhók. […] A lakókunyhók külsejét gyanta borította. Mesélték, hogy mikor üvöltve égnek a fahasábok, a kunyhók deszkái siratják testvéreiket” – íme pár kiragadott sor Az erdő című misztikus elbeszélésből, melyhez hasonlót rég nem olvastam a kortárs irodalomban.
De nem csak ezt emelném ki Leczo Bence első kötetéből. Az író a kelet-felvidéki Bélyben nőtt fel, jelenleg Budapesten él, újságíróként és tördelőként dolgozik. Elbeszéléseit olvashatták már a korábban a megyei lapokhoz csatolt Előretolt Helyőrség című irodalmi mellékletben. Debütkötete mégsem a szárnypróbálgatásainak összegzése, hanem érett írói hangon köszönt be a magyar irodalomba. Erőssége a hangulatteremtés, a világábrázolás. Mondatai gördülékenyek, magyarosak, csinosak – ez utóbbi amolyan Kármán József-i értelemben. Szokatlan témákat boncolgat a kortárs irodalomban, éppen ezért érdekesek az írásai. Például ilyen móriczi hangulatban és mondatokkal kezdődik A vetés is odalett című novellája: „Havazott, mikor egybekeltek. Megfagyott a templomban a szenteltvíz. Tavaly nyáron felgyújtották a pap csűrjét, drágább volt az esküvő, mint máskor. A pincében a bor is megfagyott, látszott a leheletük, mikor kimondták az igent. Újra el kell mennie fát lopni, annyi még van, hogy ma kifűtse a házat. Legfeljebb odabújnak a kemencéhez. Zsuzsa mosolygott, nézte, ahogy a lélegzete gomolyog a hidegben.” Az elátkozott – vagy jobban mondva istenverte – fiatal házasok története megindító és naturalista módon van elbeszélve. Az író egyes novellái Móriczot, mások Csáthot, megint mások különböző századeleji ködlovagírókat juttatnak eszembe. Ám Leczo Bence nem másolja őket, hanem lelkükkel, stílusukkal rokon, és ez nagy különbség.
A Maradj itt velünk, Károly egy különleges nézőpontból elmondott sci-fi történet, amely rabul ejtett lelkekről szól, az Így rabolt el a fekete ember velős, balladaszerű írás, afféle életsummázat, nem túl jó kilátásokkal. A Raguleves egy egyedülálló anya precíz lélektani – és kissé szocio – látlelete, ám egyáltalán nem közhelyes. A róka és a holló egy aesopusi történet, kegyetlen, naturalista csavarral. A gramofon, a Kacsazsíros cipő és a Macskakő a századelején játszódó novellák ciklusába tartoznak, s ezt a világot annyira érzékletesen teremti meg a szerző, hogy olykor úgy éreztem, egy nagyobb regény fejezeteit olvasom. Ebben a századeleji térben egyszerű, hétköznapi emberek életébe tekinthetünk be, akik, akár egy lelki westernben, a boldogságukat keresik a mindennapok sivárságában. Az amerikás aranybányászokról szóló Petite mort világát szinte hibátlanul ábrázolja a szerző, a története viszont közepes, ahogyan az Isak Isaksson élete című ironikus, humoros hangvételű írásé is. A féloldalas Tabletta című egyperces egy Franz Kafka-hommage, Az átváltozás féloldalas feldolgozása. Csattanós és ironikus, felolvasóesteken bizonyára tapsot arathat vele a szerző.
De visszatérek Az erdőhöz és a kötet szokatlan címéhez. Hisz mégis melyik falu összes férfijáról van szó és mi lesz velük? Hát milyen sors vár a falu nőire? No meg mi lesz a faluval, amit begyökerez és rabul ejt az erdő? Vajon a falusiak megmenekülnek a zöld veszedelemtől vagy fűbe harapnak? Nem árulom el, a történet ennél bonyolultabb, olvassák el a kötetet. Már csak ezért az egy novelláért is érdemes. Leczo Bence: A falu összes férfija. Előretolt Helyőrség Kiadó, 2021
Borítókép: A szerző kötete (Forrás: Facebook)
