Beregszászról a magyar slágerlistára

Noha 14 éves korától énekel, mégis 15 esztendővel később lett önálló és sikeres előadó, hogy aztán kisvártatva visszavonuljon a színpadtól, s minden idejét gyermekének szentelje. Szirmai Móni idén készül a nagy visszatérésre.

Szirmai Móni a Szovjetunióban született. Beregszászon, amely akkoriban nem Ukrajnához, hanem a nagy kommunista birodalomhoz tartozott. Nem hagyott nyugodni a kérdés, miszerint hol volt jobb magyarnak lenni, a kommunista Szovjetunióban vagy a „demokratikus” Ukrajnában?

Mivel 14 éves koromig ott éltem, így csak a szépre emlékezem. Magyar iskolába jártam, magyarok között nőttem fel. Akkoriban sokan éltünk Beregszászon, mára rengetegen elvándoroltak

 – magyarázta az énekesnő, hozzátéve az elborzasztó tényt, hogy a nyelvtörvény miatt manapság sokan ukrán iskolába íratják gyermekeiket.

Mai napig megvannak az ukrán, orosz, lengyel barátaim, akik a Szovjetunióban születtek, s Beregszászon élnek. Nincs közöttünk ellenségeskedés. Az azonban elég furcsa, hogy a kemény kommunista, szovjet időkben lehetett magyarul tanulni, most pedig nyelvi törvények nehezítik az anyanyelvi oktatást 

– vélekedett Szirmai Móni, megjegyezve, hogy Kárpátalján élő unokatestvéreivel állandó kapcsolatot tart, amit persze a vírusjárvány meglehetősen megnehezít.

Mivel a Szovjetunióban az orosz mellett a magyar szintén hivatalos nyelv volt, így a zeneiskolában, ahová ötesztendős korától járt, két nyelven oktattak, esetében a zongorát és éneket. Profi karrierje is odakint kezdődött, amikor egy vegyes nemzetiségű zenekarba került énekesnek, mindössze 14 évesen.

Magyarországon a szovjet könnyűzenei életről csak Alla Pugacsova dalai által alkothattunk képet. Szirmai Móni elárulta, hogy nagy ország lévén nagyon sok sztár volt odakint, és cseppet sem maradtak el stílusban a nyugati pop-rock zenékhez képest.

15 esztendősen már Miskolcon élt és tanult az egészségügyi szakközépiskolában.

Elsők között voltam, aki követségi engedéllyel átjöhetett, ugyanis odakint 18 évesen adtak csak útlevelet 

– elevenítette fel az akkori történetet. 

– A Szovjetunió szétesése után csak ukránul lehetett tanulni, én pedig nem beszéltem a nyelvet, mivel magyar általánosba jártam.

– Hogyan jött az éneklés helyébe a gyógyítás? – kíváncsiskodtam.

– Orvos akartam lenni.

Amikor a kollégiumban kiderült, milyen jó a hangja, benevezték mindenféle tehetségkutatóra, hogy képviselje az iskolát. Élvezte a szereplést, s kisvártatva beszállt egy zenekarba, amelyikkel végighaknizták az országot: falunapokon, céges bulikon, lakodalmakon léptek fel.

Mielőtt tevékenységét megbélyegeznénk a rosszízű hakni kifejezéssel, ne feledjük, hogy az efféle fellépések hihetetlen nagy repertoárt igényelnek, amennyiben szinte kérésre kell előadni a dalokat, műfajtól függetlenül. Az egészségügyis diáklány pedig legalább kétszáz slágert tudott. Akkoriban már engedéllyel lépett fel, azaz volt OSZK-vizsgája.

Az Országos Szórakoztató Központ engedélye nélkül akkoriban nem lehetett pénzért énekelni, zenélni. Az OSZK akkori vezetőjét Szirmai Lászlónak hívták, ráadásul hasonlítottam is rá, így aztán senki nem hitte el, hogy nem az apukám

 – mesélte beszélgetőpartnerem.

Amilyen váratlanul jött a vágy, olyan hirtelenül múlt el, s már nem akart orvos lenni.

Mivel nem voltam magyar állampolgár, ezért fizetnem kellett volna az egyetemért

 – árulta el Szirmai Móni, akinek akkoriban édesanyja szintén az anyaországba költözött, s ezzel biztossá vált, hogy maradnak.

Bár nem járt az orvosi egyetemre, az egészségügynek nem fordított hátat, az Országos Baleseti és Sürgősségi Intézetben dolgozott, miközben változatlanul fellépett országszerte. Mígnem 2005-ben elindult a szólókarrierje.

Túl forró című dalával futott be, majd rá egy esztendőre jött ki a Tűz és jég, az újabb nagy sláger. Miként az énekesnői siker sem érkezett hamar az életében, úgy egy régi vakbélműtét miatti egészségügyi probléma okán kerek egy évtizedig kellett várnia a gyermekáldásra, ami végül 2014-ben beteljesedett. Akkortól énekesi karrierjét szüneteltette, s minden idejét a kisfiának szentelte.

– Így volt jó ez mindkettőnknek – mondta Szirmai Móni.

– Biztos nincs elkényeztetve – jegyeztem meg.

– Á, dehogy – nevetett, hiszen dehogynem.

A gyermek már kész felnőtt, lévén első osztályos, ezért édesanyja most visszatér a színpadra. Már készülnek az új dalok, oltásai rendben vannak. Sőt, 20-án a gyerek is megkapja a vakcinát. Szirmai Móni civil munkáját természetesen megtartja. Perfekt orosz nyelvtudásának hála Pakson dolgozik (és él).

– Ukránul még mindig nem beszél?

– Dehogynem.

Borítókép: Szirmai Mónika énekesnő (Fotó: Kaszás Bence)