Benkő Samu művelődéstörténész, esszéíró, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, a Bolyai-kutatás kiemelkedő alakja, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke tavaly december 21-én hunyt el.
Benkő Samut a kolozsvári Házsongárdi temetőben református szertartás szerint helyezték örök nyugalomra. A temetésre Bertha Zoltán írt gyönyörű megemlékezést, amelyet az Akadémia és a Magyar Írószövetség nevében, kérésükre Karácsonyi Zsolt, a Helikon főszerkesztője olvasott fel.
Voltak, vannak, lesznek – mert kell, hogy mindig legyenek – az erdélyi és az egyetemes magyar kultúrának olyan szellemóriásai, akik »égtartó« emberekként, Sütő András szavával »omló egek alatt« is segítenek fenntartani nemzetlétünk és nemzetlelkünk elidegeníthetetlen, teljes értékvilágát. A tudós gondolkodó, az akadémikus, a művelődéstörténész, a filológus, a tudományszervező, a szerkesztő, az Erdélyi Múzeum-Egyesületet, a legendás Téka-kiadványsorozatot (és még mi mindent!) vezéregyéniségként fémjelző Benkő Samu is éppen ilyen formátumú, halhatatlan írástudó személyisége a transzszilván és az oszthatatlan egész magyar szellemiségnek.
Ezzel a nemes összefoglalóval kezdődött a búcsúbeszéd, amely a továbbiakban kitért arra, hogy Benkő Samu
szakavatottság és ihletettség tökéletes harmóniáját képviselve elevenítette elénk a Székelyföld, Erdély (benne a szülőföldjeként szeretett és megrajzolt „Murokország”), a kora újkori és az azutáni Magyarország történelmének és kultúrhistóriájának olyannyi sorsmeghatározó folyamatát, részletét, eseményét, alakját.
Szilágyi Domokos, Németh László, Czine Mihály Benkő Samut munkásságát méltató idézetekkel folytatódott a búcsúbeszéd, majd Benkő Samu – akinek induló egyetemi tanárságát az ötvenes évek diktatúrája kegyetlenül derékba törte – hitvallásának idézésével:
»itt, ezen a földön, a történelmileg rendelt körülmények között áldozatot vállalva, a tudományt szolgálni a ma jobbra fordítása és fiaink valamicskével is biztatóbb holnapja érdekében. Ennél kevesebbre nem vállalkozhatunk!« Mert csakis így »lesz olyan Magyarország, amelyre a világ minden szegletéből tisztelettel lehet tekinteni«
– zárta a beszédet a felolvasó.
Bertha Zoltán Benkő Samut méltató teljes búcsúbeszédét a Magyar Napló februári számában olvashatják majd.
Borítókép: Benkő Samu portréja (Fotó: Magyar Művészeti Akadémia)
