Illiberális próféta vagy iszlamofób nacionalista?

Nőgyűlölő toxikus fehér férfi? Illiberális próféta? Iszlamofób nacionalista? Ezek csak címkék, és közük sincs a valósághoz. Michel Houellebecq regényei sokkal árnyaltabban, metafizikai igénnyel tárják fel az európai ember lelkét és a nyugati civilizáció hanyatlásának okait. A múlt héten jelent meg legújabb regénye, az Anéantir című politikai thriller, amely a 2027-es francia elnökválasztási kampány idején játszódik.

THALASSO (2019) Fotó: LES FILMS DU WORSO

Az író Anéantir (Megsemmisíteni) című új regénye Fotó: Thomas Coex

Az új regény cselekményéről sok mindent nem árultak el a francia kritikák; a magyar kiadásban majd úgyis elmerülhetünk a részletekben. Dióhéjban a 2027-es francia választásokról szól, egy képzeletbeli elnöki kampány idején játszódik, amelyben feltűnik egy Macron-szerű leköszönő elnök és egyéb valódi politikusok, mint például Éric Zemmour, az elnökjelöltté avanzsált véleményvezér. 

Franciaország válságban van, rengeteg a munkanélküli, és egyre több a szegény, ráadásul a kampányt felforgatja a kiberterrorizmus. 

A Flammarion kiadó honlapján közzétett pár nyilvános oldalon két DGSI (kémelhárítás) kódfejtőt ismerhetünk meg, akik azzal szembesülnek, hogy olyan kódolt üzenetek kezdtek feltűnni a világhálón, amelyek nagyon kifinomultak, és gondot okoz a megfejtésük.

A beszámolók szerint Marine Le Pen feltűnik a regényben, éppen lemondott a Nemzeti Front vezetéséről, Éric Zemmour pedig a ringben maradt. Fiktív néven Bruno La Marie jelenlegi pénzügyminiszter (különben az író egyik barátja) is szerepel a könyvben, az ő személye ihlette Bruno Juge karakterét. A főszereplő Paul, a pénzügyminiszter főtanácsadója Párizs tizenkettedik kerületében lakik feleségével, Pru­dence-szal, nincsen gyermekük, és hosszú ideje már valójában csak lakótársakként élnek együtt. Ám Paul édesapja agyvérzést kap, ami sok mindent megváltoztat.

A regény azért is pikáns, mert az író Emmanuel Macrontól kapta meg a Becsületrend francia kitüntetést. A könyv – jellegzetesen francia témája ellenére – számot tarthat a magyar olvasók érdeklődésére, mert az író prózájában a felszíni események mögött egészen mélylélektani, metafizikus következtetésekre jut. Általában olyan karaktereket választ, akik a végsőkig elveszettek, képtelenek lépést tartani a modern világgal, és egyre jobban elszakadnak a realitástól. 

Az emberi állapot, a transzhumanizmus, a férfiasság válsága, az iszlám térhódítás, a szexturizmus, a radikális individualizmus, a szabadpiaci rablógazdálkodás visszatérő témája az író regényeinek, Szerotonin című legutóbbi regényében is a globalizációt és az EU-t kritizálta.

Számomra még rokonszenvesebbé teszi az alakját, hogy már a járvány első hullámában cinikusan állt hozzá az emberiség megjavulását beharangozó, reménykeltő jóslatokhoz. Legyintett arra a feltételezésre, hogy az emberiség meg fog változni, hiszen a járvány világossá tette, hogy nem élhetünk ugyanúgy, mint eddig. „A lezárások után nem egy új világban fogunk felébredni. Ugyanolyan lesz, csak egy kicsit rosszabb” – nyilatkozta egy francia újságnak, azt is megjegyezve: szomorú és lehangoló, hogy a vírus még csak nem is szexuális úton terjed. 

Megnyugtató érzés, hogy még vannak ilyen nagy hatású értelmiségiek a nyugati világban, akik nem vesztették el a józan paraszti eszüket.

Borítókép: Az író A terépia című filmben (Fotó: Les Films Du Worso)