Itt forgott – Főszerepben Magyarország, 8. rész

„Kell egy csapat! Mert kell.” Ezzel a szállóigévé vált idézettel tulajdonképpen össze is lehetne foglalni, Sándor Pál 1973-ban készített kultuszfilmjének lényegét. A történet főszereplőjének, a másodosztályban tengődő, Csabagyöngye elnevezésű klub kisstílű vezetőjének, egyben edzőjének, Minarik Edének mindene a labdarúgás. Éppen ezért saját csapatáért mindenre képes. A film mondanivalója azonban jócskán túlmutat a foci egyszerű imádatán, hiszen az 1920-as évek elején játszódó történetben alapos korrajzot kapunk az akkori társadalmi problémákról. Ám mindezt gondosan becsomagolt burleszkjelenetekben látja a néző, így a film igazi felhőtlen szórakozást nyújt egy vérbeli szatírában megjelenítve.

A cselekmény középpontjában az egyszerű munkástelepi mosodás által vezetett Csabagyöngye áll. A Garas Dezső által megformált kis ember kalandjai, reménytelen próbálkozásai, esendő botlásai, azt sugallják, akár mi magunk is beférnénk a kezdőcsapatba, ha az élet úgy kívánná. 

A film teljes egészében Budapesten készült.

Nagyrészt külső helyszíneken forgott, de például a mosodai jelenet kedvéért a film díszletervezője, Romvári József egy komplett stúdiót alakított át, hogy a kellően lepusztult külvárosi atmoszférát megteremtse. A mosoda külső bejáratát a józsefvárosi Dankó utca egyik udvarában találta meg a stáb. Amikor a film elején Minarik elindul, hogy összeszedje a kezdő tizenegy tagjait, a rendező gondosan megválogatja, hogy az egyes játékosok milyen környezetből és a társadalom melyik rétegéből jönnek.  

Feltűnik egy belvárosi bérház gangja, ahol a jobbhátvéd Orbán távozása után az elkeseredett proletáranya megátkozza Minarikot. Sebestyént, a középcsatárt egy elegáns budai villa, teniszpályája mellől szólítja el a mosodás. A centerhalf Kelement a zuhanyzóból, míg Vallait a csodakapust (Vogt Károly), egyenesen szerelmese karjából szakítja el. Ez utóbbi helyszíne a füvészkertben lévő üvegházi épület. Majd nem sokkal később megérkezünk az egyik legérdekesebb helyszínre. Ez a jelenet szerint egy nyilvánosház.

Valójában azonban a körépület nem más, mint Óbuda egyik építészeti büszkesége, az egykori selyemgombolyító.

Érdekesség, hogy a hely pár év múlva Makk Károly klasszikus alkotásában, az Egy erkölcsös éjszaka című filmjében szintén nyilvánosház.

A copf stílusú épület a kerület textiliparának emlékét őrzi. Az ipari műemlék ovális alakú emeletes házban egykoron selyemmanufaktúra működött. Az üzemben egészen az 1800-as évek elejéig dolgoztak, majd a pesti nagy árvíz után a Duna Gőzhajózási Társaság vásárolta meg. Ezután már csak lakóházként szolgált. A második világháborúban, az ostrom idején súlyosan megrongálódott, de az ötvenes években sikerült helyrehozni, eredeti homlokzatát is ekkor nyerte vissza. Végül az 1970-es évektől kulturális célokra kezdték használni. Volt itt könyvtár, szerkesztőség, és helyt adott kiállításnak is. A 80-as években az udvart üvegtetővel fedték be, így elnyerte mai arculatát. Manapság rendezvény házként funkcionál és látogatható.

Óbuda, selyemgombolyító. Jelenet a filmben: 00:07:27-től 00:08:01-ig Fotó: Basa Balázs–Názer Ádám

Huttinger mindenesetre itt tartózkodott, amikor Ede bácsi a többiekkel együtt rátalált a filmben. A villámléptű balösszekötő viharos gyorsasággal hagyja el a piroslámpás házat.

Útközben felveszik még Kövesit (Kern András), az örök tartalékot, aki éppen a burzsoázia érdekeiről tart politikai kiselőadást az egybegyűlt munkásosztálynak, igaz, nem nagy sikerrel. A betonhátvéd és egyben erőművész Miatoffot az Alexander cirkuszból hívja Minarik. Színes Géza csatlakozását, a milleniumi kisföldalatti, az akkor még működő állatkert állomás, a felszínre kivezető szakasznál látjuk. Ma már csak az itt látható Wünsch híd emlékeztet arra minket, hogy hajdanán a Csabagyöngye is erre járt. A jelenetben a favázas szerkezetű, hivatalos nevén Ferenc József földalatti villamos vasút kocsi látható, melyen nagy tömeg utazik, és a csapat ügyeletes rikkancsa, Színes rendületlenül fújja a friss hírt: „A nagy per! Melynek hősei, Hitler és Lunendorf.” 

Majd megérkezünk végre a pályára. A pálya, amely valahol a városszélén, a határon is túl, ahová még út se nagyon vezet. Földborítású, egyenetlen, piszkos, néhány rozoga léc a lelátó, és egy viskószerű ház az öltöző. Ez a Csabagyöngye otthona. A forgatás helyszínét ma hiába is keresnénk Kőbányán, mert a Jászberényi út melletti területen ma lakópark áll. Ám 1973-ban még egy lepusztult, óriási méretű üres telek volt, közvetlen szomszédságában a kerület szemétégetőtelepével. Érdekesség, hogy ez korabeli városi falanszter adta Gyarmathy Lívia Ismeri a szandi mandit?, valamint Gazdag Gyula később betiltott filmjének, a Bástyasétány ’74-hez is a tökéletes hátteret. A külvárosi nihil poros szürkeségének valós megjelenése pontosan illeszkedett Sándor Pál elképzeléseihez. A rendezetlen környezet jól adta vissza, hogy a Csabagyöngye szedett-vedett csapatának sorsa csupán egy hajszálon és Minarik leleményességén múlik. A stáb felépítette a már említett öltözőépületet és a deszkából összeeszkábált egyszerű nézőteret. A háttérben feltűnő egykori téglagyári kémények pedig még jobban ráerősítettek arra az érzésre, hogy tényleg a világ végén vagyunk. Itt volt az a futballkapu is a filmben, melyen egy pisztoly lógott, utalva ezzel Robinsonra, a legendás angol kapusra, aki megfogadta, „ha egyszer bekapja…” 

De térjünk vissza a városba, és nézzünk szét, még milyen helyszíneket találhatunk Minarik nyomában. Kerényi úr (Major Tamás) mint mecénás és filmszínház-tulajdonos, aki korábban sokszor segítette pénzzel, ezúttal elutasítja az eladósodott mosodást.

A városban lévő Bodográf mozi épületét a VIII. kerületben az egykori Otthon filmszínház biztosította.

A jelenetben látható korabeli filmplakátok és dekorációk grafikailag mind egyedi készítésűek voltak. Az egykori Beniczky utcában lévő mozi bejárata valójában a Szigony utca 3–5.-ben volt megtalálható. A mozit sajnos a 1970-es években, nem sokkal forgatás után lebontották, sőt az utca is eltűnt tereprendezés miatt. Helyén most a Baross utcai lakótelep épületegyüttesei magasodnak. 

A grundról érkező, nincstelen szakadt fiúval való kergetőzés több helyszínen játszódik.

Az óbudai K-híd, valamint a hajógyári sziget is feltűnik.

Utóbbi mellett látjuk azt a részt, amikor a Dunán fajvédő diákok felrobbantanak egy utasokkal teli kompot. A szerencsés menekültek között van a fiúval együtt Minarik is. Kettejük esti beszélgetésében az is kiderül, hogy valaha, egyszer Minarik is válogatott volt. Ennek képi felidézését a Sport utcában lévő BKV Előre stadionban látjuk viszont. Az első osztályú liga játékvezetői bizottsága, egy elegáns szállodai környezetben találkozik. A Csabagyöngye vezetője és ifjú pártfogoltja az utcáról figyelik, ahogy az elegáns urak elfoglalják helyüket az asztalnál. A jelenet helyszíne a belvárosi Astoria szálloda. Később a szálló korábbi forgóajtaja okoz komoly galibát, amikor Minarik úgy dönt, hogy bemegy az urakhoz. A némafilmeket idéző, burleszkszerű rész a film egyik legviccesebb pillanata. A történet vége felé látjuk azt a lokált, ahol a filmben a cselekmény szempontjából minden lényegi kérdés drámai módon dől el. Sajnos nem éppen a jó irányba. Minarik újabb kísérlete, hogy pénzt kunyeráljon korábbi támogatójától, végleg kudarcba fullad, amikor Tokics és Brüll, a két minden hájjal megkent játékosügynök néhány ökölcsapással nyomatékosítja mindezt. A csodakapus Vallainak szívét itt rabolja el végleg a szép csillárnő (Esztergályos Cecília), így a mosodás a létfontosságú mérkőzés előtt kapus nélkül marad.

Mindezen jeleneteknek a belvárosi Károlyi Mihály utcai Centrál kávéház adott otthont.

A forgatáskor a kávézó elrendezése még nem a mostani állapotokat tükrözte, így az alkotóknak lehetőségük volt játszani a belső térrel. A kávéház egyik részére egy dobogószerű emelvényt építettek be. Erről lépcsők vezettek le a táncparkettre, ahol a dizőz, azaz csillárnő tangójával rabul ejti a férfiak tekintetét. 

Budapest, Centrál kávéház.  Jelenet a filmben: 00:58:07-től 00:58:02-ig Fotó: Basa Balázs–Názer Ádám

Befejező katarzisként látjuk, hogy a Csabagyöngye végül nem tud feljutni az első osztályba, a játékosok megszaggatják mezüket, és lehajtott fejjel ácsorognak hitet és reményt vesztve. Minarik is eltűnik egy időre, és sokáig senki nem tud róla. Ám amikor a magyar labdarúgó válogatott megsemmisítő 3-0-s vereséget szenved az 1924-es olimpián Egyiptomtól, a csalódottan várakozó tömegben hirtelen feltűnik a főhős is. Mellette pedig a film összes szereplője, akik – jól tudjuk – ha csak képletesen is, de benne vannak ebben a kudarcban.

A grandiózus jelenetet a Nyugati pályaudvaron vették fel.

Ez nem volt egyszerű feladat, mert alaposan át kellett alakítani a pályaudvar belső elrendezését, hogy a kornak megfelelő legyen.

A Régi idők focija időtálló, kortalan film. Hangulata egyedi, helyszínei pedig stílusosan emlékeztetnek minket a magyar labdarúgás dicső hajnalára. Minarik figurája örökre beírta magát a filmes lexikonokba, ahol azóta is fülünkben cseng a legendás mondat: „Kell egy csapat!”

Felhasznált források: 303 Magyar film – Amit látnod kell, mielőtt meghalsz; Saját interjú Martin Éva díszletépítővel és látványtervezővel; https://hu.wikipedia.org/wiki/R%C3%A9gi_id%C5%91k_focija; http://www.ilyenisvoltbudapest.hu/ilyen-is-volt/nyolcadik-kerulet-jozsefvaros/item/1960-as-evek-beniczky-utca-otthon-mozi; http://www.filmkultura.hu/regi/2006/gallery/romvari/05_regi_idok.hu.html; http://www.kobanya.hu/?module=news&fname=keruletunk-tortenet 

A Régi idők focija elérhető a Filmio kínálatában. 

Borítókép: Jelenet a filmből (Fotó: Filmarchívum)