Megmaradni a szülőföldön

Jótékonysági motoros túrák, a balogvölgyi rockfesztivál megszervezése, készülő harmadik verseskötet, egy kiadott lemez, versekből színpadra adaptált előadás és mindenekelőtt rendíthetetlen kiállás a felvidéki magyarságért. Néhány szó, melyek a felvidéki költőt jellemzik, akinek élete kizárólag szülőföldjén tud kiteljesedni, itt megmaradni magyarnak. A Kerecsen motorosok vezetőjével, a gyönyörű palóc nyelvjárást büszkén használó felvidéki költővel, Tóth Zoltánnal beszélgettünk.

„A Kerecsen Motoros Egyesület 2008. december 21-én alakult egy szertűz keretén belül a felvidéki Nagybalogon. Azon az éjjelen, a tűz mellett a céljaink közé foglaltuk, hogy nemcsak motorozni fogunk, hanem ennél sokkal nehezebb, de annál szebb utat fogunk követni. Vállaltuk nemzetünk évezredeken át fenntartó íratlan eszméit: a hazaszeretetet, a tisztességet, a becsületet, a hitet, a segítségvállalást és a szabadságot. […] A motorozásban testet öltő szabadság fertőző dolog, de ha nyeregbe egy nemes cél érdekében ülünk, és tesszük a dolgunkat, arra áldást ad a magyarok Istene.” Ezek a Kerecsen motorosok bemutatkozó sorai, de a másfél évtizede ugyanezt az elvet valló férfiak komoly szerepet vállaltak többek között a Berzétei Árvaház építésében, támogattak rákbeteg családapát, egy sokgyermekes felvidéki családnak házat vásároltak és egy agyvérzést szenvedett kisfiú rehabilitációját is támogatták. Rockfesztivált, jótékonysági motoros túrát szerveztek annak érdekében, hogy segíteni tudjanak a rászorulókon.

Tóth Zoltántól először a motoros egyesületről érdeklődtünk, milyen ma a helyzetük, hiszen sok nehézséget vállaltak a hosszú évek alatt a Kerecsen név, a magyar identitást őrző tetteik miatt.

– Az elfogadásunk már megvan. Ha elmegyünk valahová, megbecsülnek minket – mondta határozottan az elnök.

– Az a 15 év, amit a közösségért tettünk, nem volt hiábavaló. Emberség terén is példát mutattunk. Most az a tervünk, hogy földterületet vásárolunk, ahol a gömöri tájon harcoló Huba vezérnek avatunk egy turulszobrot. Sajnos a járvány miatt nem tudtunk sem túrát, sem rockfesztivált tartani az utóbbi időben. Elkészült viszont a Kerecsen motorosok – Felvidék őrszemei című film, amelyet a Tomojka házaspár készített a Magyarság Háza felhívására. Budapesten lesz majd a bemutatója, ha a helyzet engedi. Rimaszombatban már volt egy premier előtti bemutatónk – mondta.

Azon az estén, amikor a filmet bemutatták a rimaszombati kultúrházban, Tóth Zoltán legújabb, Zuhanás című verseskötetét, a Révülés című lemezét, valamint a versekből készült színpadra adaptált előadást is láthatta a közönség. Az előadás zárójelenetében hitet tesz a magyar nemzet megmaradása mellett a XXI. század globalista eszméivel és próbatételeivel szemben. A költő a Zuhanás című legújabb kötetével kapcsolatban elmondta: azért adta ezt a címet, mert minden ember életében vannak olyan pillanatok, amikor zuhan. Ezekből a zuhanásokból, mélypontokból lehet tanulni a legtöbbet. – Az ember, mikor a földön fekszik, akkor látja legjobban az égboltot, ösztönösen felnéz az égre, és keresi a kiutat. Ezt ábrázolja a kötet borítója is, a mélységek és magasságok a fekete-fehér szín kontrasztjában is megnyilvánulnak – sorolta a költő.

A felvidéki magyarság sorsában is két út van szerinte: vagy a pusztulás fekete vagy a felülemelkedés fehér útját választhatja.

A kötetben a nehézségeket is felsorolja, amikor a két út között kell választani. Kitért arra is, hogy ez a nemzetrész az elmúlt tíz év zuhanása után most érkezhetett el a történelmi mélyponthoz, amely a népszámlálás adataiban is tükröződik. – Készül a trilógia harmadik része, a Felülemelkedés, hiszen ahol zuhanás volt, lesz felülemelkedés is – mondta a költő. – A mai világ kezdi elveszíteni azokat az értékeket, amelyek összetartották. Ez fokozottan igaz ránk, mert a magyarságot az értékrendje tudta a történelem során újra felépíteni. Ha nem ezen az úton fogunk haladni, elveszítjük gyökereinket, hitünket, akkor nincs esély, hogy a nemzetnek jövője legyen. Számomra az a legfontosabb, hogy az ősöktől örökölt hagyatékot, mely ősi hitünkben, kereszténységünkben, hazaszeretetünkben nyilvánul meg, át tudjam adni mind az írásaimmal, mind a megnyilvánulásaimmal – mondta.

Tóth Zoltán is élt rövid ideig Budapest közelében, három évig Bécsben, járt Dél-Amerikában, Nyugat-Európa országai­ban, de a szülőföld mindig hazahúzta. Erősebb volt a kint keresett pénznél, a jólétnél, a nyugodt, gond nélküli gazdagabb életnél. Elmondta, hogy sok helyre hívják, előadást tart és tévéműsorokban szerepel. A Pesti TV-nek állandó vendége. A versein keresztül és ezeken az alkalmakon tudja képviselni a „nagyvilágban” a gömöri életérzést, a nemzeti értékek képviseletét, a hazaszeretetet, a szülőföld iránti hűséget. 2021-ben megkapta a Gránit Oroszlán Példakép Díj közéleti kategóriáját, melyet példamutatásával, munkájával érdemelt ki, hiszen mindig a felvidéki magyar családok gyarapodását szolgálta. Hitvallását így fogalmazta meg a díjátadón:

Csupán őseim után teszem a dolgomat, hogy ember és magyar lehessek, hogy a végén majd büszkén eléjük mehessek.

– Nagyon szeretem ezt a palóc, nyakas, kemény, kicsit zárkózott típust, aki ha megnyílik, a legjobb szívű ember. Ide születtem, itt is szeretnék nyugodni, itt van dolgom és kötelességem. Erre nevelem a gyermekemet is – foglalta össze Tóth Zoltán.

Borítókép: Tóth Zoltán felvidéki költő a rimaszombati temetőben egy megemlékezésen (Fotó: Gecse Attila)