Hangok és látványok

A Kádár-családban nem csupán a zene- és ének-, de a képzőművészeti tehetség is örökletes. Ezt hivatott bemutatni Kádár Kata, Kádár Ágota és édesapjuk, Kádár Ferenc közös kiállítása a Budakeszi Erkel Ferenc Művelődési Központban.

Fotó: Zana Diána

Ahogy már említettem, a tehetség nemzedékről nemzedékre öröklődik Kádáréknál. Kádár Ferenc édesapja szintén operaénekes, a temesvári operaház igazgatója volt, a budapesti képzőművészeti egyetem elvégzésében pedig csak a katonai behívó akadályozta meg. A művészi hajlam mellett van még egy nagyon szép öröklési hagyományuk, mégpedig Kiss Ernő altábornagy, az aradi vértanú mentegombjának őrzése, amely 1849 óta öröklődik az arra érdemesek között. Kádár Ferenc 1975-ben kapta meg édesapjától az aranyba foglalt malachitot, melynek történetéről korábban részletesen beszámoltunk.

Kerámiaműveit szemügyre véve, egy nagyon ősi, erőteljes és egyszerűségében fenséges magyar népi világ tárul elénk. Balázs Imre festőművész szerint a mesék elemeiből hittel és szeretettel felépülő világ ez, amelybe az alkotó magával csalogatja nézőjét. A tárlaton bemutatott alkotásokat szemlélve magam is úgy érzem, magukba szippantanak az agyagba öntött vagy formált regék, mondák és mítoszok. A kiállítást megnyitó Nagy Árpád Pika Munkácsy-díjas festőművész pedig arra is felhívta a figyelmet, hogy a humor mint a népművészet egyik fő jellegzetessége Kádár Ferenc alkotásainak is elengedhetetlen részét képezi.

Előszeretettel mintáz történelmi portrékat és szenteket is; domborműveivel találkozhatunk többek között a csíksomlyói kegytemplom mögötti Szent István-házon, Böjte Csaba kászoni gyermekotthonában vagy Borsiban, a Rákóczi-várkastélyban.

Kádár Ferenc két lányának is bőven jutott a tehetségből, Kádár Ágota a Zeneakadémián diplomázott, ének-zene tanár és karvezető, a budakeszi Zákányi Zsolt Református Vegyeskar karnagya, valamint a Magyar Állami Operaház Énekkarának tagja. Képzőművészeti tevékenységére is nagy hatást gyakorol a zene, a ritmus. Képei apró méretűek és rendkívül részletgazdagok, fraktálszerűek, szinte díszítő jellegűek. Ahogy Nagy Árpád Pika fogalmazott, olyanok, mint a templomok színes üvegablakai, melyeken keresztül a fény színesre festi és cizellálja a teret.

A kiállítás egy részlete a Budakeszi Erkel Ferenc Művelődési Központban                      Fotó: Zana Diána

Eleinte kis grafit vázlatokat készítettem, ezek végső formájához próbáltam valamilyen technikát találni. Ekkor jött a tollhegy segítségével, színes tintával és tussal való rajzolás ötlete. Az eddigi képeim mind ezzel a technikával készültek

– írja bemutatkozásában Kádár Ágota, akinek rajzai lemez- és könyvborítókon is feltűnnek.

Ének-zene, valamint rajztanári végzettségén túl iparművészetet tanult, valamint festőművész diplomát is szerzett Kádár Kata, akinek többnyire nagyméretű, figurális, de absztrakt festményei is láthatóak a közös tárlaton. Mivel életének szerves része a zene, munkáinak ihletője is.

Főiskolai éveim alatt nagyon izgatta a fantáziámat a szinesztézia, azon belül is a színes hallás, mely témakört végül egyik szakdolgozatom témájául is választottam. Munkáimban azzal a szinte lehetetlen dologgal kísérletezem, miként tudnám a zenét mint megfoghatatlan emocionális kifejezésmódot átfordítani a vizualitás, a festészet nyelvére. Ezen festményekbe némi szinesztéziát, illetve különböző emlékképeket is belecsempészek

– vallja művészetéről.

Páty és Budakeszi együttműködésének kulturális vetületeként mutatkozott be a pátyi művészcsalád a Budakörnyéki Művészeti Szomszédolás elnevezésű kezdeményezés részeként. A megnyitón a két település polgármesterei is köszöntőt mondtak.

A tárlat április 8-ig várja a látogatókat.

Borítókép: Kádár Ferenc kerámiaműveivel a tárlaton (Fotó: A szerző felvétele)