A Sziszüphoszok sorsa sohasem könnyű

Önmagába és a költészetbe vetett hit jellemzi Drávucz Zsolt művészetét.

Nagy Koppány Zsolt
2022. 04. 20. 15:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

 

Rendkívül frappáns, rövid, haikuszerű vers vagy haiku szerepel a kötetben, amely – épp fordítva, mint ahogy várná az ember – lassítja az olvasást, gondolkodásra ösztönöz: „Addig gömbölyítem az igaz / beszéd brutalista tömbjét, / míg a csiszolástól / végleg elfogy”, áll például az Objektív című versben, vagy így szól a Tragikomédia: „A fejed, kérlek, / húzd ki a sütőből – már / rég elektromos.” Mégis, a legerősebb ciklus a kötet címét adó harmadik ciklus, ahol ilyen szövegek szerepelnek (a háború árnyékában különösen fájdalmas másodolvasat válik elérhetővé): „Nemrég láttam egy fekete-fehér fotót / a letarolt japán városról, a lángoló / fémszerkezetekről, az összecsukló / tájról. Ki tudja, hány csontváz fért / el azon a képen. Azt mondják, csak / az első villanás szörnyű, utána mintha / ezer nyár melege suhanna át a testen, / a részecskék elcsúsznak az élő szöveten, / aztán semmi sem marad. A szénrajzzá / tiport fák, mint intő kézen az ujjak, / megmaradt ágaikkal az ég felé mutatnak. / Tegnap gombafelhővel álmodtam”, szól a Berlin, 1974 című vers.

De amikor nincs háború, a Sziszü­phoszok sorsa akkor sem könnyű: „Papírkötegeit rendezgette reggel, / hóna alatt cipelte könyveit, a ritkuló / kavics­szőnyegből el-elrúgott pár fehéret, / és sietett el, sietett haza, sietett itthon, / sietve szeretett, sietve aludt és álmodott, / éjjelente hátát fájlalta a tizenhét órányi / élettől, amit közrefogtak a hervasztó / cinizmus macskakörmei, mert tudta ő, / ébrenlétnek nevezni is túlzás, ahogy / a percek órákká, az órák napokká / csomósodtak észrevétlenül benne, / és ígérte mindig, hogy holnaptól / hamarabb és többet, csak egy lapot / még hadd, a fehér faroscsúcsokra, / hogy holnapra mindennel végezzen. // Mikor álomba küzdte magát, a kavicsokat / látta, egymásra hordta őket – a hetek, / a dombok, a hónapok, a hegyek mind / legördültek a lapok gerincén, / és végig az iroda asztalán.”
Érzékenység, okos szemlélődés, konok önmagába és a költészetbe vetett hit jellemzi Drávucz Zsolt művészetét, így joggal várhatók a további erős kötetek.
Drávucz Zsolt: Képeslapok Sziszü­phosznak. Előretolt Helyőrség Íróakadémia, Budapest, 2021.

Borítókép: Drávucz Zsolt költő (Fotó: YouTube)

 

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.