A műsoron ukrán, orosz, belarusz és magyar artistaművészek dolgoznak együtt, itt nem számít a nemi, faji, vallási, nemzeti hovatartozás és a politikai ideológiák sem. Pál Dániel Levente, az előadás dramaturgja népszerű dalok szövegét is bátran használja, de a tőle megszokott módon számos irodalmi referenciával tűzdelt szöveget írt ezúttal is.
Az érzékeny téma mellett a produkciókhoz káprázatos színpadkép társul.
A vízi színpad egészen más dimenzióba emeli a nagyfokú bizalomra épülő mutatványokat. Láthatunk például roppant veszélyes magasdrót-számot, ahol elég csak egy rossz lépés, és Oleg Lobanov és Beata Slabko artisták a mélybe zuhannak. De a lengődróton zsonglőrködő és táncoló ukrán reménység, Ameli Bilyk is lélegzetelállító számmal lép fel. Pippa és Bobby ötletes bohóctréfákkal szórakoztatják a közönségek. A Duo Donnert lendületes korcsolyaszámmal készül, egy pici asztalon pörögnek.
A kétrészes műsor alatt tapintható a feszültség, amit végül fel is old az előadás, mely Fekete Péter rendezői munkáját dicséri. A vihar tovatűnik, s a Nap sugarai mellett eléri a földet a tavaszi zápor. A balettkar mint esőfelhő hozza meg a reményt adó esőcseppeket. Azt a záport, ami egyet jelent a megtisztulással, az újjászületéssel.
Zárásul elhangzik a békeima, melynek sorai útravalóul velünk jönnek: „Jöjj, eső, jöjj, és mosd el a bánatot!…” Fájóan aktuális történet elevenedik meg a porondon, a gyerekek és felnőttek egyaránt a könnyeikkel küszködnek.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!