De ez nem volt elég, írói közéleti tevékenysége, irodalom és színházszervezői képessége is kibontakozott, családi tradíció volt náluk a közösségszervezés igénye. Még a miniszterségig is eljutott, de mire a munkájának valóban nekikezdhetett volna, az akkori politikai elit pánikba esett – szakember került a kulturális minisztérium élére. Író. rendező. Dramaturg. Írószövetségek elnöke. Sokszoros díjas művész. Akinek szigorú-mosolygós tekintete előtt nehéz őszintétlennek maradni. Nem való örömember ilyen helyre. De ő akkor is csak mosolygott. Tudta, vannak tartalékai, van a jövőt igazoló alkotói múlt. Úgy hírlik, egy ideje nagyon nehezen látott. Nem gondolom, hogy ez orvosi probléma, talán nem is akart mindent látni, ami körülötte történik. Az emberi test olykor könyörületes gazdájához. És ha most majd találkozik családi felmenőivel, az ölelkezés után lehet, kedvesen megfeddik művészi, színházi játékaiért, de ezt is majd jól ismert mosolyával könyveli el. És hogy kiengesztelje őket, kihajtogat egy papírlapot, és felolvassa versének egy részletét:
megroskad fáradt teste,
s mi csak ropogtatjuk gyümölcseit,
ki gondol a teherre,
hogy mit hordott ki szilva-szüretig?
És ma letört egy ága.
Anyám tipegve szilvát szedeget:
fáj a kép gyönyörű szomorúsága,
ahogy ők ketten összeillenek.
És édesanyja szemében csodaszínekbe olvad majd ez a jól ismert mosoly.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!