A legnagyobb lengyel színész, Boguslawski érkezik a cári Oroszországhoz tartozó, elhagyott, isten háta mögötti Vilna lengyel színházába vendégjátékra. Egy sokféleképpen elnyomott városba, ahol a lengyelségnek minden más lehetőség hiányában a színház az élet bizonyítéka, nem pusztán a színjáték előadásának színhelye. Az imposztor Boguslawski megfáradt, pályája alkonyán lévő nagy színészegyéniség, aki elvállalta ugyan a Tartuffe-vendégjátékot az orosz megszállás alatt lévő lengyel népességű város színházában, de már nincsenek művészi céljai a szereppel, csupán üzleti vállalkozásnak tekinti azt. Azonban, ahogy elkezdik próbálni a Tartuffe-öt, a mester feltámad, s egyre több meglepetést okoz a többieknek. A Tartuffe-öt Boguslawski fordította, de eddig még soha nem játszhatta el. Vilnában a cenzúra engedélyével előadható, de az utalásokat és allegóriákat a hatalom némiképp átalakította. A konfliktus csak késleltetve világosodik meg a darabban.
A mélyben az elnyomó hatalom áll szemben a személyiségükben, egzisztenciájukban kiszolgáltatott színészekkel.
Ők azok, akiknek már nincsenek illúzióik. – Az eszméket, az erkölcsi normákat fölfalta a fölkelés, a megtorlás, az emigráció, a háború, a megszállás, a vereség – és a változatlan, csak rafináltságában változó hatalom – olvashatjuk egy korábbi elemzésben. Ezt az állapotot zavarja meg Boguslawski, a mester, aki természetének megfelelően botrányt akar, minthogy mindenképp a művészetet akarja.
Benedek Miklós játssza a megfáradt, pályája alkonyán lévő nagy színészegyéniséget.
A színművész korábban úgy nyilatkozott, hogy vannak hasonlóságok a szerepe és közte, de azért párhuzamot nem vonna. – Ami konkrétan Boguslawski karakterét illeti, ő mindent tud a pályáról, én azért nem. Ő egyszer komolyan veszi a szakmát, máskor meg elhülyéskedi. Én viszont mindig nagyon komolyan vettem – mondta. – Kevés olyan felkészült rendezővel dolgoztam, főleg az utóbbi években, mint Az imposztor rendezője, Bagó Bertalan. Határozott elképzelése volt arról, mit akar, és ez nagyon fontos – tette hozzá a színész.
– Ez egy atelier-darab, színház a színházban mű – emelte ki Bagó Bertalan rendező. – A néző belelát valamibe, amibe máskor nem tud. Ha eljön a színházba, megnézi az előadást.
Itt viszont belelát az alkotási folyamatba, hogyan is épül fel egy próbafolyamat, hogyan működnek a színészek, a rendező.
A darab akkor játszódik, amikor nem létezett Lengyelország, az orosz cár birtokolta. Ide érkezik Boguslawski, a mester. Ő kimondja, hogy a szövegeknek van mögöttes tartalmuk és ezt kell kihangsúlyozni. Spiró György sokáig volt dramaturg, színházigazgató, ismeri a színházat, a viszonyrendszereit. Ez a társulat leképezi a társadalmat, lenyomata a kornak, amiben élnek. Vannak köztük hazugok, szépek, csúnyák, okosak és buták. Ez teszi még élesebbé – mondta a rendező.
