A kárpátaljai magyarság megmaradásáért szólnak a dalok

Kárpátalján mindennapossá váltak a légiriadók, a benzinkutak hetek óta nem üzemelnek, az üzletekben pedig folyamatosan emelkednek az árak – tudtuk meg Zsukovszky Miklós esperestől, aki annak a kárpátaljai református gyülekezetnek a lelkipásztora, amely támogatására jótékonysági koncertet ad a Pesterzsébet-központi Református Kórus Takaró Mihály vezényletével.

Mikor az orosz–ukrán háború kitört, szinte azonnal példátlan összefogás alakult ki a magyarság körében, azonban – ahogy az lenni szokott – az idő múlásával a segítőkedv alábbhagyott, pedig továbbra is nagy a szükség. Zsukovszky Miklós elmondása szerint Kárpátalján a légiriadók mindennapossá váltak – előfordult, hogy négy is volt egymás után –, a benzinkutakon hetek óta nem lehet üzemanyagot kapni – amikor mégis, akkor is nagyon körülményes hozzájutni tíz-tizenöt literhez –, az üzletekben pedig mindennek folyamatosan emelkedik az ára, ők azonban tovább szolgálják azokat, akik leginkább szükséget szenvednek.

Továbbra is működik az ingyenkonyhánk, amelynek támogatottjai közé felvettük azokat az embereket, akiket itt hagyott a családjuk, mert elmenekültek a háború elől. Azokat a háborús menekülteket is elkezdtük támogatni meleg ebéddel, akik nem tudják elkészíteni maguk számára az ételt

– meséli a lelkész, akitől megtudtuk azt is, hogy immár kilencven adag kétfogásos meleg ételt készítenek és osztanak ki minden nap. 

Dercenben kilencvenöt menekültet fogadtak be, akik családoknál kaptak szállást. Megérkezésük után közel két hónapon keresztül nekik hetente külön készítettek még tartósélelmiszer-csomagokat is. A tiszteletes elmondása alapján egy ilyen alkalommal mintegy kétszáz kilogrammnyi élelmiszert osztottak ki, azonban – mivel az adakozási kedv idővel alábbhagyott –  ezt a szolgálatot már nem tudják folytatni.

Ebben a helyzetben minden segítség fontos.Amikor a Pesterzsébet Központi Református Egyházközség felvette a kapcsolatot a Kárpátaljai Református Egyházkerülettel, annak püspöke, Zán Fábián Sándor a derceni közösséget jelölte ki támogatottként. „Nagyon örülök a lehetőségnek, mert ez az adomány hozzá fog járulni konyhánk további működéséhez” – fogalmaz Zsukovszky Miklós, aki azt is elmondta, hogy náluk, a Tábita Központban jelenleg tizenkét menekült lakik március 10. óta, de volt olyan időszak is, amikor tizenhatan voltak a befogadottak. Mint mondja, nem egyszerű menekültekről gondoskodni, hiszen annak nemcsak élelmiszerben kell megnyilvánulnia, hanem a normális élet folytatásához szükséges számtalan használati cikk biztosításában, és legelsősorban a krisztusi szeretetben. Ahogy Takaró Mihály fogalmaz, ez éppen egy olyan helyzet, amikor az ember keresztyénségéből fakadóan is kötelességének érzi, hogy jót cselekedjen.

Isten mindenhez ad erőt – állítja Zsukovzsky Miklós, és erre ő maga szolgáltatja a példát, hiszen a helyi segítségnyújtás mellett még arra is jut az erejéből, hogy a háború sújtotta övezetekre is gondot viseljen. „A holland tűzoltó barátaimmal karöltve sikerült négy kamion tűzoltó felszerelést eljuttatnunk a háborús területek tűzoltói számára. Hét tűzoltógépjárművet a kárpátaljai tűzoltóság továbbít oda, ahol harci cselekmények folynak. Egy mikrobusz kötszert, elsősegélydobozt, további két mikrobusz használt ruházatot a katonai parancsnokságnak juttattam el a sebesültek ellátására, valamint a kárvallott civilek számára” – sorolja, s lelkierejéből még egy humoros megjegyzésre is telik, miszerint bizony nem unatkoznak. Az aggodalom ezúttal azonban árnyékot vet Isten sokat próbált szolgájának homlokára is. A legnehezebb a bizonytalanság, ahogy a lelkész fogalmaz:

Nem tudjuk, meddig tart még ez az egész, és mi lesz a vége. 

 Borítókép: Takaró Mihály irodalomtörténész, karnagy (Fotó: Mirkó István)