időjárás 35°C Pál 2022. június 30.
logo

A kultúrák eltörlésének tébolya

Ditzendy Attila
2022.05.27. 15:20 2022.05.27. 15:23
A kultúrák eltörlésének tébolya

Meglehetősen szokatlan módon, nyílt levelet írt Ljubov Nepop, Ukrajna budapesti nagykövete Vidnyánszky Attilának, a Nemzeti Színház igazgatójának, aki a Hír TV-ben fogalmazta meg véleményét arról, hogy a Margitszigeti Színház lemondta Valentina Lisitsa, ukrán zongoraművész koncertjét, mert a muzsikus fellépett az oroszok megszállta Mariupolban, május 9-én.

Ljubov Nepop nyílt levelének számonkérő, kioktató hangvétele megegyezik az ukrán diplomáciáéval, s Zelenszkij elnökével. A nagykövet asszonytól indult el Valentina Lisitsa hangversenyének törlése, amennyiben ő értesítette a Margitszigeti Színház vezetését a művésznő győzelem napi fellépéséről. Annyit megjegyeznék: 

a zongorista – az Oroszországon kívül szinte senki által el nem ismert – Donyecki Népköztársaság állampolgára.

Ez némileg árnyalja a képet.

Mindenesetre a színház lemondta a koncertet, mint közleményükben fogalmaztak: „Lisitsa a fellépésével a világ nemzeteinek álláspontjával szemben, egyértelműen kinyilvánította az orosz agresszor melletti szimpátiáját  A Margitszigeti Színház Nonprofit Kft. határozottan elutasítja a zongoraművésznő álláspontját, egyetértve Magyarország és a nemzetközi közösség hivatalos álláspontjával, ami minden tekintetben elítéli Oroszország rengeteg civil áldozattal járó, Ukrajna elleni háborús agresszióját.”

https://hirtv.hu/kultura/vidnyanszky-az-ami-az-orosz-kultura-ellen-iranyul-az-nagyon-hibas-tortenet-2545015

Ezzel kapcsolatban kérdezte a Hír TV Vidnyánszky Attilát, aki a színház döntéséről elmondta: 

a Nyugaton tomboló téboly, azaz eltörléskultúra következménye.

A továbbiakban pedig egyértelművé tette: 

Az én álláspontom a háború kapcsán világos: borzalmasnak tartom.

A MITEM-en ukrán napot szerveztünk. Ezzel együtt az orosz kultúra értékeit, az orosz művészek nagyságát megkérdőjelezni nem lehet. Ha elindulunk egy ilyen úton, akkor két perc múlva kiradírozzuk a történelmünket, a múltunk nagy alkotásait.”

 

Nos, ezt értelmezte a nagykövet a maga módján, amikor nyílt levelében így írt: „Valósággal sokkol, amikor valaki a kultúrát még mindig megpróbálja a politikán kívül helyezni, amivel valójában lehetővé teszi Oroszország számára, hogy tisztára mossa a szennyesét, elfeledtesse az ukránok ezreinek megerőszakolását és meggyilkolását a »nagy orosz kultúra« által.”

Vidnyánszky Attila a Mandinernek nyilatkozva válaszolt a provokatív levélre.

„Az egész világon elharapódzó folyamattal kapcsolatban; az orosz kultúra eltörlésének szándékával szemben fejeztem ki nemtetszésemet” – fogalmazott az interjúban a direktor, majd kifejtette: 

a Nemzeti Színház vezetőjeként én már többször állást foglaltam: ukrán szolidaritási napot rendeztünk a MITEM-en,

ahol fellépett a kijevi DAH Színház, amelynek a Nemzeti Színház és én személyesen is segítő kezet nyújtottunk, már akkor, amikor eljöttek Ukrajnából. Levetítettük a Kijevi Nemzeti Színház előadását, akik a háború miatt nem tudtak eljönni a fesztiválra.”

A szolidaritási napon a meghívott nagykövetet munkatársai képviselték, ám véleményt azért megfogalmazott nyílt levelében Ljubov Nepop:

„Amikor önök a színpadon egymás mellé állítják az orosz és az úgynevezett ukrán művészeket, akik az orosz és az ukrán zászlók előtt ölelkeznek, akkor megfogalmazódik bennem a kérdés ezekhez a művészekhez és szervezőkhöz, hogy vajon milyen békét támogatnak?”

Később egyenesen utasít, mit kell tenni.

„Ha az orosz művészek támogatni akarják Ukrajnát – megtehetik ezt. Ehhez fel kell hagyniuk a hallgatással. Egyértelművé kell tenniük, hogy a béke melyik változatát támogatják. A hallgatás – nem Ukrajna támogatása. Legyünk ebben őszinték saját magunkkal. Ne bátorítsuk ezt a hallgatást olyan frázisokkal, hogy a művészet kívül van a politikán, hogy a nagy orosz kultúra kívül van a háborún” – ismételte meg a nagykövet a levele első felében leszögezett gondolatát, miszerint 

A művészet soha nem állt és nem áll a politikán kívül.

„Ez így van – fogalmaz a Mandiner cikkében Vidnyánszky Attila. – De mi a művészet felelőssége? 

Nem tudom, hová vezet az, ha egy kultúrát, egy ország minden polgárát kollektív módon kiközösítünk.

Ez rossz emlékeket idéz bennem. Nem lehet egy kultúrát egészében és visszamenőleg büntetni és eltörölni. Ez az a téboly, ami Nyugaton történik. Ki dönt arról, hogy kit szabad és kit nem szabad meghívni? Hol marad a művészek, az intézményvezetők egyéni felelőssége? 

A kultúra, a művészet rendkívül sokszínű, a jelenre nagyon érzékenyen reagáló része az életnek. Másként működik, mint a politika, a hatalom. Éppen ez ad lehetőséget arra is, hogy a legsötétebb időkben is árnyaltan lássuk, vizsgálhassuk a világot. Mindenkinek a maga lelkiismeretével kell elszámolnia, az orosz művészeknek is. Ám 

ha egyoldalúan megszakítjuk a párbeszéd lehetőségét, azzal rosszat teszünk, a jövőt hosszú időre elsötétítjük.

És sokkal nehezebb lesz  visszaépíteni a kapcsolatokat, ami pedig elemi érdekünk, érdeke mindazoknak, akik egymás kultúrájából merítünk, és közösen gazdagítjuk a világot. Ebben kell hinnünk.”

Borítókép: Vidnyánszky Attila (Fotó: Bach Máté)

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.