A szöveg kaotikus és költői. A szövegkavalkádból kitetszik: itt egy tárgyalásról van szó, ahol van egy vádlott, aki több alakban, szerepben (megosztott személyiség) áll előttünk. A bírák ítélkeznek fölötte. A szövegkavalkádból összeállítható egy történelmi sor: Teiresziász, Attila kardja, Dózsa, Marx, Engels, Lenin, nyomtatás, sajtószabadság, világháló, Csernobil, és valószínűleg a rendező által itt és most beszúrva: Kijev, Harkov. Gyakori motívum a fekália és a lehúzott vécé. „Az ige fekáliája a szétrohadó masszában! Az Atlantiszon túl lehúztok egy vécét, Europae-ban sárhegyek emelkednek.”
De miért Agón? Agón görögül azt jelenti, verseny. A verseny (Madáchnál a küzdés!) ember alapvető szükséglete és érzelme. A verseny tülekedés, dulakodás, agresszió, (le)győzni vágyás. Az agónia pedig haláltusa. A darab a végső, értelmetlen versenyre is utal. Az emberiség haláltáncára. Madách londoni színének öngyilkosai jutnak eszünkbe.
Vidnyánszky Attila összművészeti színháza a színészektől, zenészektől, kórustól fokozott pontosságot, fegyelmet igényel, mert minden részlet minden részlettel összefügg. A nézőtől pedig befogadói türelmet. Ha ez megadatik, akkor kivételes, felrázó színházi hatásban lehet részünk.
Borítókép: Jelenet az előadásból (Fotó: Nemzeti Színház/Eöri Szabó Zsolt)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!