Így az út, pontosabban a semerre nem tartó utazás válik a darab központi szimbólumává, hiszen az összes karakter egy helyben toporog. És Melnyicsuk Oleh is ugyanezt sugallja: innen senkinek nincs kiút, ahogy valódi feloldozás sincs.
A Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház előadását tehát semmiképp nem nevezhetjük könnyen emészthetőnek, hiszen olyan kérdéseket boncolgat, amelyek fajsúlyosak, és amelyekről beszélni kell, pedig inkább elhallgatnánk őket.
A folyton cserélődő karakterek között akár magunkra is ismerhetünk, de aki azt várja, hogy konkrét választ kap a fentebb felsorolt számtalan kérdésre, az vélhetően csalódni fog. A többfunkciós térben elhangzó szatirikus megjegyzések, kiszólások és remekül összeválogatott zenék olykor kibillentik drámai medréből az előadást, ami kifejezetten jót tesz a színészi játéknak is. A legbizarrabb, hullaházas jelenet így egyszerre nyugtalanító és humorral átszőtt. Míg a zárójelenetben ott van az új élet tisztasága, ami mindenek felett áll. És magában hordozza a legfontosabbat: az újrakezdés lehetőségét.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!