Mickiewicz Budapesten

Az emlékmű ünnepélyes felavatására május 24-én, kedden, 11 órakor kerül sor a Mickiewicz parkban.

Mickiewicz in the Crimea Fotó: Photo12 via AFP

Mickiewicznek és a lengyel nyelv többi nagy kortárs mesterének volt köszönhető, hogy a lengyel nemzet a nyelvében élt és megmaradt, mint ahogyan azt a legnagyobb magyar, Széchenyi István is hirdette. Természetesen ő elsősorban a saját nemzetére gondolt akkor, de nyilvánvaló, hogy a „nyelvében él a nemzet” mondás valamennyi elnyomott népre vonatkozott. 

Mindenekelőtt azonban a költészet nagy mágusa volt Adam Mickiewicz. Versei még az olyan nagy költők, mint Juliusz Slowacki vagy Cyprian Kamil Norwid műveivel összevetve is teljes ragyogásban tündökölnek. Mint alkotóművész egy idő után már nem is keresett, csak talált. Tévedhetetlen volt az optimális költői formák, a legtalálóbb metaforák és hasonlatok megválasztásában. Az egyszerű nyelv és hétköznapi témák agyagát a költészet nemes ércévé varázsolta. Költészetének nagyszerű egyszerűségében látom művészetének legfőbb titkát. 

De egyszer csak a szónak ez a kivételes művésze rájött, hogy a szó kevés, több kell, tettre van szükség. Ez a felismerés teszi őt hasonlóvá a többi olyan romantikus vátesz-költőhöz, mint Byron vagy Petőfi, aki az emlékezetes Ha férfi vagy, légy férfi című versében így ír: 

Ha férfi vagy, légy férfi, / S ne szád hirdesse ezt, / Minden Demosthenesnél / Szebben beszél a tett.

 

Felötlenek bennünk a költő egy másik híres versének, A XIX. század költőinek sorai:

Pusztában bujdosunk, mint hajdan / Népével Mózes bujdosott / S követte, melyet isten külde / Vezérül, a lángoszlopot. / Ujabb időkben isten ilyen / Lángoszlopoknak rendelé / A költőket, hogy ők vezessék / A népet Kánaán felé. 

Mickiewicz mint vátesz-költő, aki „lángoszlopként” vezeti nemzetét a szabadság és boldogság útjára, tudatában volt annak, hogy végül le kell tennie a tollat és kardot kell ragadnia. Az európai népek tavaszán, emigrációban, légiót szervezett, amelynek ő maga állt az élére. Csodálattal tekintett akkoriban a magyar nemzetre, melynek nyomát a Felhívás a magyarokhoz című írásában lelhetjük föl.

Mickiewicz egyike volt azon költőknek, akik általános szabadságjogokért harcoltak minden nép számára, s ennek kapcsán eszünkbe jut a Petőfi által hirdetett „világszabadság” eszméje. Tegyük hozzá, hogy 1853-ban Kertbeny Károly megkérte Mickiewiczet, hogy fordítsa le lengyelre Az apostol szerzőjének néhány versét. A költő, aki egyébként nem sokat fordított, és egyébként is több mint tíz éve felhagyott a versírással, így válaszolt a kérésre: „Szeretnék fiatalabb és az élettől kevésbé meggyötört lenni, hogy honfitársaimnak lefordíthatnám a mi Petőfink valamelyik versét”. 

Lengyelország 123 éves rabsága után Mickiewiczre még ma is úgy tekinthetünk, mint a függetlenség egyik ősatyjára. 

A ’30-as évek végén Mickiewicz tudatosan elbúcsúzott a költői alkotástól, hogy a szót a tett követhesse. Költői útját néhány szép lírai dallal zárta le, amelyek Lozanne-ban keletkeztek. Ebben az időben írta még – a részben Angelus Silesius írásai által inspirált – filozofikus-vallásos epigramma-ciklust, a Gondolatok és megjegyzéseket. 

A budapesti Mickiewicz-emlékmű ünnepélyes leleplezése alkalmából ebből a ciklusból olvashatnak néhányat alább a szerző saját fordításában:

Adam Mickiewicz 

GONDOLATOK ÉS MEGJEGYZÉSEK 

1. 

Mondják, hogy az emberek Istent ne szeressék, 

Elég, ha erényt s hazát a szívükbe vésik. 

Bolond mondja, tűnjön el forrás a hegyekben, 

Csak nékem folyjon víz a városi csövekben. 

2. 

Magasabb ház tud állni mélyebb alapzaton 

És magasabb bölcsesség mélyebb alázaton. 

3. 

A kapu a mennybe nyitott, ám ki tudja bátran 

Átvágni magát tüzes arkangyalok kardján?! 

4. 

A szerencse már eltűnt, nem érem már utol. 

Nem tűnt el, még vár téged a tövises úton. 

5. 

Jó volna, mint a régi egyház cselekedett, 

Csak azt nevezni nagynak, ki sokat szenvedett. 

6. 

A világon egy dolog tesz minket boldoggá, 

Mindennel foglalkozunk, csak nem e dologgal. 

7. 

Hol leszel halál után, biztos lehetsz benne: 

Ott leszel halál után, hol vagy az életben. 

8. 

Jövendő jó a béke, boldogságot művel. 

Nem kéne Isten, aki nem egy a békével. 

9. 

Ha erényt gyakorolva szenvedő vagy s szerény, 

Még nem vagy te erényes, csak űzöd az erényt. 

10. 

Isten született, hiszed, hajdan Betlehemben, 

De jaj neked, ha még nem született meg benned. 

11. 

Az ige megtestesült, ez történt avégett, 

Hogy a test visszaszálljon újra az igébe. 

12. 

Istent hívod, ő gyakran csendben jönni szokott 

És az ajtódon kopog, de ritkán vagy otthon. 

13. 

Az Isten nem ad semmit, de mindent kitakar, 

S mindenki az Istentől vehet, amit akar. 

14. 

Az taposhat kígyókat, simogathat vadat, 

Ki magából kihúzza a fullánkot, szarvat. 

15. 

A sátán éji állat, vadászik az éjben, 

Nem vesz észre, ha elbújsz előle a fényben. 

16. 

Mikor az istentelen a tudást felkarolja, 

Óvakodj, ő a gyilkos, a fegyvert vásárolja. 

17. 

Szóban csak szándék rejlik, nagy erő a tettben, 

S inkább jól  megélt napban, mint a megírt könyvben. 

                                                             Fordította: Jerzy Snopek, Lengyelország volt budapesti nagykövete

Borítókép: Adam Mickiewicz portréja, Walenty Wankowicz olajfestménye a varsói Irodalmi Múzeumban (Fotó: Europress/AFP)