Lengyelország magyar barátainak, elsősorban azonban Tarlós István volt főpolgármester úrnak köszönhetően, Adam Mickiewicz egy park patrónusa lett Budapesten.
Hogy hogyan is került erre sor? 2017 utolsó napján az a megtiszteltetés ért, hogy találkozhattam és elbeszélgethettem a főpolgármester úrral, és bevallottam neki, hogy az egyik újévi kívánságom az, hogy Magyarország fővárosában legyen egy olyan hely, amelyet a legnagyobb nemzeti költőnkről, Adam Mickiewiczről neveznek el. Azt is elmondtam, hogy Varsóban Petőfinek szobra van, utcát neveztek el róla, és az egyik iskola is az ő nevét viseli. A főpolgármester úr nagyon jóindulatúan reagált a kérésemre. Arra kért csupán, hogy írásban adjak be egy kérelmet, amelyben megindoklom a névadás fontosságát. Nem sokkal ezután értesítést kaptam, hogy találtak egy névtelen parkot, amely Mickiewicz nevét fogja viselni. Később nagy örömmel nyugtáztam, hogy a Fővárosi Önkormányzat egyhangúlag megszavazta a névadást. A Mickiewicz park ünnepélyes felavatására 2018. december 14-én került sor. Már akkor beszéltünk róla, hogy a parkban majd egy emlékműnek is helyet kell kapnia. Tarlós István és a III. kerület akkori polgármestere, Bús Balázs, megígérték, hogy a terv valóra fog válni. Kiss László, Óbuda-Békásmegyer új polgármestere beváltotta elődei ígéretét. Ennek köszönhetően el is készült a nagy lengyel költő szép mellszobra, amelynek alkotója Gábor Emese szobrászművész.
Az emlékmű ünnepélyes felavatására május 24-én, kedden, 11 órakor kerül sor a Mickiewicz parkban.
A honfitársaimnak nem kellene magyaráznom, hogy ki volt, és még ma is mit jelent számunkra Adam Mickiewicz. Mindnyájan tudjuk, hogy a nemzet lelki vezetője volt a függetlenség elvesztése idején, és hogy minden idők legnagyobb lengyel költője mind a mai napig. Nagyrészt neki köszönhető, hogy kibírtunk, túléltünk mindent és a kultúrában megmaradtunk mint lengyel nemzet. Pontosan aszerint, amint azt a felvilágosodás korszakának bölcsei kívánták utódaiknak, Ignacy Krasickivel az élükön, közvetlenül az ország harmadik felosztása és a köztársaság bukása után (1795).
Mickiewicznek és a lengyel nyelv többi nagy kortárs mesterének volt köszönhető, hogy a lengyel nemzet a nyelvében élt és megmaradt, mint ahogyan azt a legnagyobb magyar, Széchenyi István is hirdette. Természetesen ő elsősorban a saját nemzetére gondolt akkor, de nyilvánvaló, hogy a „nyelvében él a nemzet” mondás valamennyi elnyomott népre vonatkozott.
