A Saul fia is azt mutatja, a világ legjobb dolga magyarnak lenni

Kultúrpolitikát csinálni szerintem az összes államvezetési feladat közül a legnehezebb – mondja Szabó László, a Magyar Teátrumi Társaság titkára, a Nemzeti Színház kommunikációs tanácsadója a 24.hu online portálnak. A Kommentár folyóiratban nemrég megjelent téziscikkében mégis arra tett javaslatot, hogy a magyar kultúrpolitikának egy világos vezérgondolat köré kellene szerveződnie, és azt is megmondta, mi lehetne az: „A világ legjobb dolga magyarnak lenni!”.

Fotó: Mohos Márton/24.hu

– Én nagyra értékelem a Saul fiát, sokkoló és katartikus élmény volt moziban látni. Nem akarok átfogó értelmezésbe bocsátkozni, de az a film nem épp arról szól, hogy a haláltáborba hurcoltak között voltak olyan emberek is, akik még a legborzalmasabb borzalom borzalmának a mélyén is képesek voltak emberek maradni? És ők bizony magyarok voltak. Nem azt mutatja ez, hogy a világ legjobb dolga magyarnak lenni, mert köztünk ilyen emberek éltek? Attól, mert azt gondoljuk, hogy a világ legjobb dolga magyarnak lenni, miért ne szembesülnénk azzal, hogy voltak helyzetek, pillanatok a történelmünkben, amikor bizony jó néhány magyar nem azt bizonyította, hogy a világ legjobb dolga magyarnak lenni? Ettől nekünk még azt kell gondolnunk, vagy arrafelé kell tartanunk, hogy azt taníthassuk: a világ legjobb dolga magyarnak lenni. Ezt a mondatot szerintem a kritikai szemlélettel együtt is lehet hirdetni – magyarázza a szakember.

Szabó László kiemeli az interjúban, hogy kultúrpolitikát csinálni szerinte az összes államvezetési feladat közül a legnehezebb, és épp azért, mert ez a legszubjektívebb terület. Mint mondja, nincs semmiféle mérőszám vagy normatíva, nagyon kevés a viszonyítási alap. Szubjektív döntéseket kell hozni minden egyes nap. – Valóban nem könnyű eldönteni, hogy egy intézmény működése vagy egy kulturális termék létrehozatala illeszkedik-e a kijelölt vezérgondolatba vagy sem. Esetleg lehet-e úgy csavarni a szavakat, hogy illeszkedjen, vagy lehet-e úgy csavarni őket, hogy ne illeszkedjen. Ezért is nézek nagy tisztelettel azokra, akik vállalják a kultúrpolitikusi tisztségeket – fejtegeti a szakember, aki arról is szól, hogy aki vállalja a kultúrpolitikai döntéshozás ódiumát, annak azt a felelősséget is vállalnia kell, hogy meg tudja egy alkotásról ítélni, minőségi-e vagy sem – mondja Szabó László.

Az interjúban felvetődik a kérdés, milyen jelzőkkel írható le, miért is a világ legjobb dolga magyarnak lenni. – Sokat gondolkodtam már ezen. Mert ugye élnek sztereotípiák a fejünkben. A svájciak pontosak, az olaszok lazák, a kínaiak szorgosak, a franciák kifinomultak, az angolok büszkék. De milyenek a magyarok? Ha feltétlenül akarunk egy minőségi jelzőt, talán a kreativitás lehet az, ami izgalmassá tesz bennünket a világban. Három, talán négy nagy magyar „humán brand” van, amit szerintem tényleg ismernek a világban: Puskás Ferenc, a Polgár nővérek, Rubik Ernő és – remélem – Liszt Ferenc. Rubikot kicsit zárójelben mondom, mert a Rubik-kockáról sajnos szerintem a legtöbben nem tudják külföldön, hogy azt egy magyar ember találta fel. Súlyos hiányossága Magyarországnak, hogy nem végezte el ezt a munkát, és nem ültette el a fejekben, hogy Rubik egyenlő Magyarországgal. De ez egy alegységprobléma, ami sokkal fontosabb, hogy ez a négy brand mind a kreativitásról szól. Az egyik a tudományos kreativitásról, a másik a sportbéli kreativitásról, a Polgár nővérek története pedig ötvözi a kettőt, a negyedik meg az innovatív művészetről.

Borítókép: Szabó László (Fotó: Mohos Márton/24.hu)