Mert lóközelben lenni jó – hirdeti a bejáratánál elhelyezett invitáló tábla, amely előrevetíti azt a játékosságot, amivel a tárlat megszólítja a felnőtteket és a gyermekeket egyaránt, miközben megsejteti azt a szavakkal nehezen kifejezhető, mély kapcsolatot is, amely ló és lovas között jön létre, a lelkünket engedi lóközelbe. A bejáraton túl rögtön szembe találjuk magunkat a különböző lovassportokban használt, valódi eszközökkel és tárgyakkal. A kiállítási anyag nagy része nem a múzeum tulajdona, hanem a magyar lovasvilágból érkezett. A falakon, oldalparavánokon és vitrinekben számos informatív és átfogó anyagot találunk, amelyek bevezetnek a szerteágazó lovas életbe anélkül, hogy túlságosan megterhelő lenne a befogadásuk. Megismerkedhetünk a magyarországi tenyészetekkel, sportokkal, de olvashatunk az állatgyógyászatról, az etológiáról, a lovasíjászatról, a szabadidomításról és még a patkolókovács szakma tradíciójáról is, sőt a felelős lótartással kapcsolatban szintén kapunk tanácsokat.
A méretes díjugrató akadályon túl egy négyes fogatú maratonkocsi áll, amelyet a szilvásváradi ménesgazdaságban Bozsik József és Lázár Vilmos is hajtott. Olyan kulisszatitkok is kiderülnek, mint hogy a bak régebben jobb oldalon helyezkedett el, Lázár Vilmos szereltette át középre, azóta pedig így gyártják. Mássz fel rá! Te is kipróbálhatod, milyen a maratonkocsi rugózása! – biztat az elé kihelyezett tábla. Ez nem az a fajta tárlat, ahol a kiállított tárgyak jól elkordonozva, messziről vehetőek csak szemügyre. Ellenkezőleg. Kalandra invitál, a különböző szakágak nyergei egymás mellett várják, hogy rájuk üljenek, az ügetőkocsin elhelyezkedve pedig rögtön a versenypályára is kerülünk. Nem sokkal arrébb műlovacskák sorakoznak a legkisebb lovasokra várva, akik a díjugratás élményét egy akadálypálya kicsinyített másán élhetik át.
Estók János, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum főigazgatója a megnyitón hangsúlyozta, hogy kifejezett szándékuk volt a diákok és a gyermekek érdeklődésének felkeltése. A lóval való misztikus kapcsolat jobbá teszi az embert. A lovasvilág résztvevői egymással és a környezettel is harmonikusabb, nyitottabb és őszintébb viszonyban állnak. A gyermekek számára a kiállítás olyan impulzusokat ad, amelyek ebbe az irányba fogják terelni őket felnőttként – fogalmazott.
Huszonöt egyéni országos magyar bajnoki címmel a hazai díjlovaglás történetében egyedülálló teljesítmény Dallos Gyuláé, aki az Agrárminisztérium miniszteri biztosaként nyitotta meg a Lóközelben című tárlatot, amelyet történelminek nevezett, hiszen egy mintegy hatezer évre visszatekintő kapcsolatot hozott érintésközelbe.
Nekünk, magyaroknak különös nagy szeretettel és tisztelettel kell viseltetni a lovak iránt, mivel őseink szoros kapcsolatban álltak velük, őseink tudása pedig a mai napig genetikailag kódolt bennünk a lovas kultúrán keresztül, amely nemzeti kultúránk szerves része – fejtette ki, majd azt is hozzátette, hogy a Kárpát-medencében élő magyarok számára a ló a szabadság és az együvé tartozás jelképe. Mint mondta, a lovakkal való foglalkozás a fiatal nemzedéket segít visszavezetni a természet értékeihez, az Isten, a haza, a család iránti elkötelezettséghez. Olyan felnőttekké válhatnak, akik tudják, hogy az élet értelmét csakis a teremtő, alkotó munka adhatja, s akik minden gondolatukért és cselekedetükért felelősséget vállalnak.
A magyarság lovas nemzet, a magyar lovas kultúra pedig nemzeti érték. Történelmünket végigkísérte, és az iránta érzett tisztelet és csodálat a mai napig sem változott: a ló gyógyít, szolgál és nem utolsósorban segít a sportolónak a céljai elérésében – emlékeztetett Schmidt Ádám, a Honvédelmi Minisztérium sportért felelős államtitkára, aki – elmondása szerint – kiemelkedő feladatának tartja, hogy a jövőben a lovas nemzet mellett a sportoló nemzet jelzőt is kiérdemelje a magyarság. Dallos Gyulát idézve arra is felhívta a figyelmet, hogy a lovaglás egyfajta magatartásforma is, hiszen a ló megtanítja az embert viselkedni.
A lovak egykori szerepe napjainkra ugyan megváltozott, de – ahogy a tárlat is üzeni – nem szűntünk meg szeretni ezt a kivételes teremtményt, keressük vele a kapcsolatot, vágyunk a társaságára. Életünk nem teljes nélküle, rábízzuk magunkat és gyerekeinket: lóközelben vagyunk, mert mi, magyarok, a lelkünk mélyén, a zsigereinkben érezzük, hogy lóközelben lenni jó.
Borítókép: Ez nem az a fajta tárlat, ahol a kiállított tárgyak jól elkordonozva, messziről vehetőek csak szemügyre (Fotó: Mirkó István)
