Művészi világától egyetlen formálható anyag sem volt idegen. Szerette a faragható fát, az ellenálló követ, a kényes márványt, de talán legszívesebben a hajlékony vörösréz-lemezzel foglalatoskodott. Szeme rányílhatott két ovális alakú kavicsra, amelyet évmilliók százai csiszoltak simára. S a két kavics forgatása közben megfogan a művész agyában két kis ezüstfigura, s egy fémszál közbeiktatásával az anyag minden csorbulása nélkül a világ végtelenségét, az anyag örökkévalóságát, s benne az emberi létezés apróságát bemutató kompozíció. S mennyi mindent sugall még e látszólag értelmetlen küzdelem! Többek között azt is, bármily parányi az ember, mégis ő formálja a végtelen világot, s hajtja jármába a természet erőit– összegezte munkássága lényegét Szuromi Ernő.
Simon Ferenc számos hazai és külföldi csoportos kiállításon vett részt. Egyéni tárlatokon lakóhelye mellett Budapesten, Hatvanban, Nagykőrösön, Tiszafüreden, Vácott és a németországi Rüsselsheimben mutatkozott be. Köztéri művei Budapesten, Szolnokon, Gyulán, Pécsett, Balatonfüreden, Szegeden, Szarvason, Battonyán, Kiskunhalason és Rüsselsheimben őrzik emlékét. 2015-ben hunyt el, Szolnok saját halottjának tekinti.
Borítókép: Simon Ferenc szobrászművész (Fotó: Köztérkép)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!