Százötven éve született Pongrácz B. Szigfrid szobrászművész

Pongrácz B. Szigfrid műveit már életében sokszorosították, hamisították. Sértett félként perre vitte az ügyet, amit meg is nyert. Szép karriert futott be, munkái közül kettő az Ezredévi emlékmű szoborgalériájába is bekerült. Ma, június 14-én van százötven éve, hogy a magyarrá lett alkotó megszületett Brünnben.

Bizonyára kevesen hallottak Pongrácz B. Szigfridről, pedig nagy teherbírású, kiváló képességű, termékeny szobrászunk volt. Munkássága is sokoldalúnak mondható: részt vett emlékművek tervezésében és kivitelezésében, épületdíszek egész sorának mintázásában, de síremlékek és portrék is kikerültek műhelyéből, főként kisplasztikák, amelyekkel rendszeresen szerepelt a Műcsarnok kiállításain. Ezek stílusa beleilleszkedett a korabeli általános szobrászati modorba, amely alkalmazkodott a realizmushoz, de őrizte a barokk kor tapasztalatait is. 

Pongrácz (Popper) B. Szigfrid Brünnben született 1872. június 15-én. Művészeti tanulmányait Bécsben végezte, ahol több akadémiai elismerést is kapott. 1894-ben Budapesten telepedett le, megszerezte a magyar állampolgárságot, és magyarosította a nevét. Közönség elé a Vízözön című gipsz-domborművével lépett az 1896-os millenniumi művészeti tárlaton. Csakhamar az emlékműpályázatokon is szerepelni kezdett, az Erzsébet királyné-, a Kossuth-, a Szabadságharc-szobor és Munkácsy-emlék-pályázaton díjat is nyert. 

Közterületre került művei közül mindenképp említésre érdemes Hunyadi János és I. Ferdinánd szobra (a XIX. század eleji újságok a Millenniumi Emlékmű Vak Béla szobrának elkészítőjeként emlegetik), mindkettő a budapesti Hősök terén felállított ezredévi szoborcsoport alakja (az I. Ferdinándot ábrázoló kompozíciót 1945-ben eltávolították, jelenleg restaurálják). Figyelemre érdemes az aradi (lebontották) és a debreceni Kossuth-szobra is, mindkettő Margó Edével közös munkája. Dekoratív épületplasztikákat készített továbbá a Budavári Palota, az Osztrák–Magyar Bank budapesti székháza és – Beck Ö. Fülöppel közösen – a szintén budapesti Corvin áruház számára. Jó néhány munkáját az állam vásárolta meg. 

Már életében megélte, hogy hamisították műveit. Ő maga vette észre, hogy a Pihenő táncosnő és a Rokokó táncosnő című plasztikája több példányban forog közkézen. Kiderítette, hogy a kompozíciók bronzöntvényét Kohn Márton és Dobos Lajos hozta forgalomba. Mivel ő erre nem adott engedélyt, felelősségre vonta az iparosokat, akik végül bevallották, hogy a szobrok megöntésével Baitz Géza budapesti orvos bízta meg őket. Az is tisztázódott, hogy a gipszmodelleket, amelyek alapján dolgoztak, Baitz honoráriumként kapta ajándékba egyik betegétől, Foitin Nándor budapesti szobrászmestertől, akitől viszont Pongrácz rendelte meg az öntvényeket. A gipszek így kerültek Foitinhoz, aki viszont elmulasztotta azokat visszaküldeni tulajdonosukhoz.

Dobos és Kohn több példányt is előállított. Egyet az orvos magának tartott meg, a többit szétosztotta barátai között. Az eljárás miatt Pongrácz pert indított mind Baitz doktor, mind a rézöntők ellen, azt kérve a bíróságtól, hogy a szobrokat kobozzák el, és az alpereseket kártérítés fizetésére kötelezzék. A keresettel szemben az orvos azzal védekezett, hogy ő a szobrokat saját maga részére sokszorosította, a rézöntők pedig azzal mentegetőztek, hogy ők jóhiszeműen jártak el, csupán megbízatást teljesítettek. Egyikőjüknek sem adtak igazat. A Kúria mérsékelt kártérítés megfizetésére kötelezte az alpereseket, azzal indokolva a döntést, hogy akik rézöntéssel hivatásszerűen foglalkoznak, tudniuk kell, hogy valamennyi képzőművészeti alkotás sokszorosításához meg kell szerezni a szerző beleegyezését. 

Épületdísz a Corvin áruházon. Fotó: Köztérkép

A szeptemberi ítéletet Pongrácz Szigfrid sajnos nem élhette meg, 1929 februárjában elhunyt. A főváros a Kerepesi úti temetőben adományozott neki díszsírhelyet munkássága elismeréséül. 

Halála után előfordult, hogy özvegye adta el a szerzői jogot. Így tett Apponyi Albert gróf mellszobrával is, amely esetében a sokszorosítás jogát Borbetti Hermann műipari vállalattulajdonosnak értékesítette.

Borítókép: Pongrácz Szigfrid és Margó Ede alkotása. Hungária védi a szellemi és az anyagi munkát – Budapest, Széchenyi tér 3–4. (Fotó: Köztérkép)