Dobos és Kohn több példányt is előállított. Egyet az orvos magának tartott meg, a többit szétosztotta barátai között. Az eljárás miatt Pongrácz pert indított mind Baitz doktor, mind a rézöntők ellen, azt kérve a bíróságtól, hogy a szobrokat kobozzák el, és az alpereseket kártérítés fizetésére kötelezzék. A keresettel szemben az orvos azzal védekezett, hogy ő a szobrokat saját maga részére sokszorosította, a rézöntők pedig azzal mentegetőztek, hogy ők jóhiszeműen jártak el, csupán megbízatást teljesítettek. Egyikőjüknek sem adtak igazat. A Kúria mérsékelt kártérítés megfizetésére kötelezte az alpereseket, azzal indokolva a döntést, hogy akik rézöntéssel hivatásszerűen foglalkoznak, tudniuk kell, hogy valamennyi képzőművészeti alkotás sokszorosításához meg kell szerezni a szerző beleegyezését.
A szeptemberi ítéletet Pongrácz Szigfrid sajnos nem élhette meg, 1929 februárjában elhunyt. A főváros a Kerepesi úti temetőben adományozott neki díszsírhelyet munkássága elismeréséül.
Halála után előfordult, hogy özvegye adta el a szerzői jogot. Így tett Apponyi Albert gróf mellszobrával is, amely esetében a sokszorosítás jogát Borbetti Hermann műipari vállalattulajdonosnak értékesítette.
Borítókép: Pongrácz Szigfrid és Margó Ede alkotása. Hungária védi a szellemi és az anyagi munkát – Budapest, Széchenyi tér 3–4. (Fotó: Köztérkép)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!