A Magyarság Háza felkérésére Török Máté álmodta meg és készítette el a mozdony látványtervét, amelyhez Csomortáni Gál László két rajzán kívül László Gyula korabeli Tamási-portréját és Jakab Emil farkaslaki fotográfus fényképét használta fel. A vonat a székely író gondolatát is viszi, amerre jár: »Nincs módunkban kitérni a hűség elől«, s talán azt is üzenné az író, ha látná: »Azt keressétek, ami összeköt!« – olvasható Török Máté közösségi oldalán.
Török Máté, a Misztrál együttes alapító tagja, az MMA ösztöndíjasa, a mozdony látványtervének grafikusa keresett meg, hogy volna-e kedvem egy francia kiadású Tamási-kötetben lévő hasonló illusztrációk helyett saját rajzokat készíteni. Természetesen örömmel fogadtam a felkérést – kezd a történetbe Csomortáni Gál László, akinek Csíksomlyótól csak egy – ahogy a székelyek mondják – pökésre lévő csíkcsomortáni portáján járva egy pillanat alatt Tamási Áron világában éreztem magam. Nem csoda, hogy a székely írót egyenesen „őrangyalként” emlegeti, aki – mint mondja – egész életében hitet adott számára, megerősítve abbeli meggyőződését, hogy a múltban jól működő, egyszerű, szerény életmód nem zárja ki a boldog, tartalmas élet lehetőségét.
A 125 éve született, Kossuth-díjas székely íróról, aki nemcsak az erdélyi, de az egyetemes magyar irodalom kimagasló alakja is volt, azt mondták:Mihez Tamási Áron hozzáért, az menten megszépült. Az ő szemén keresztül a valóság mesevilág, nála a sötétség is tündérfényekkel világít. Csomortáni Gál László mindehhez személyes megélését is hozzáfűzi. Ő tanította számomra az otthon fontosságának semmivel nem helyettesíthető érzését– fogalmaz a művész, akinek szavaira saját életpéldája szolgáltatja a bizonyítékot, hiszen családjával egy eredetileg 1883-ban épített hagyományos székely gerendaházban él, amelyben azt a légkört kívánta megteremteni, mint a régiek: a falak és a kemence tapasztott, a festett fabútorok régiek, villanyáram pedig nincs.
Minden ember legnemesebb öröme, ha valami olyant cselekedhetik, amelynek tisztaságában nem kételkedik. Sem a cselekedet idején, sem a cselekedet után – idézi Tamási Jégtörő Mátyásából a művész, aki utazásai során rendszeresen rajzol életképeket. Ezek közül választotta azt a kettőt is, amelyek rákerültek a Budapestről induló zarándokvonatot egészen Csíksomlyóig húzó mozdonyra. Az egyik Tamási Áron farkaslaki szülőházát ábrázolja, amely már több pasztellképéhez, tollrajzához is inspirációt adott ott jártakor. Számomra az író szülőháza is zarándokhely, ahová – ha tehetem – évente elmegyek, feltöltődés céljából is, mert megerősít abban, hogy létezhet még »székely ízeket« hordozó és éltető kortárs művészet – fejti ki, majd rátér a mozdonyt díszítő másik munkájára, amely a hajdani idők kedves pillanatait: az utcán, a porta előtt játszó kicsiket, a régi falusi élet pezsgését, kedves gyermekkori emlékeit idézi meg. Mint mondja, mindig kedvelt témái voltak ezek, ugyanakkor hálásnak érzi magát, amiért a jelenben is hasonlót lát saját portájuk előtt, mikor az önfeledten játszadozó gyermekeit szemléli.
– Azért választottam egy ilyen jelentős eseményhez egy látszólag jelentéktelen pillanatképet, mert az örökkévalóságba vetett hitemet tükrözi – mondja. – Az, hogy most egy vonaton látható, amelyet több ezer ember tekintete követ napokon át, több száz kilométeren keresztül, és amely szülőhazám felé tart, különlegessé varázsolja az alkotást és a várakozásom izgalmait – fejti ki a művész, aki ezúttal személyesen nem lehet jelen a zarándokvonat érkezésekor, ugyanis Franciaországban nyílik kiállítása. Azt azonban elárulta, hogy minden évben nagyon készül a pünkösdi ünnepre, melynek magasztos élményét rendre meg is örökíti, rajzokat, vázlatokat, de nagyobb méretű alkotásokat is készít ilyenkor.
A csíksomlyói pünkösdi napba nézés nem más, mint az eleven mitológia régi időkbe nyúló gyökere, az egykori napkultusz ránk hagyományozott öröksége. Számomra az év legmisztikusabb éjszakája és hajnala, amikor tiszta lélekkel valóban érezhető a Szentlélek ereje, eljövetele – állítja Csomortáni Gál László, aki számára a világ legszentebb helye nem Tibetben vagy az Andokban van, hanem azon a tájon, ahol minden pünkösd hajnalban megfürdetheti arcát – ahogy ő fogalmaz – az áldott nap sugaraiban: a csíksomlyói nyeregben.
Borítókép: Csomortáni Gál László képzőművész (Fotó: Csomortáni Gál Judit)
