A kölcsönös megértésre törekedve a kultúra, a művészet segítségével kívánja Vidnyánszky Attila tovább építeni a nemzetközi kapcsolatokat, valamint együtt dolgozni a világ jelentős alkotóival, mégpedig nemzetiségtől függetlenül. A színházigazgató mindezt arra reflektálva fejette ki, hogy az új évadban egy ukrán és egy orosz rendező is dolgozik majd a Nemzeti Színházban: Vlad Troickij és Valerij Fokin. Ismeretes, hogy nemrég Ljubov Nepop, Ukrajna budapesti nagykövete nyílt levelet írt Vidnyánszkynak, aki a Hír TV-ben fogalmazta meg véleményét arról, hogy a Margitszigeti Színház lemondta Valentina Lisitsa ukrán zongoraművész koncertjét, mert a muzsikus fellépett az oroszok megszállta Mariupolban.
A színigazgató bízik abban, hogy mielőbb véget ér a háború, azonban – mint mondja – nem a béke „orosz”, „ukrán” vagy éppen „magyar” változatát támogatja, hanem azt szeretné, hogy
a különböző emberek, népek és közösségek képesek legyenek egymást elfogadni, a kölcsönös megértés és tisztelet jegyében együtt tudjanak működni.
Egy egész kultúra, egy egész nép minden polgárának kollektív, sőt visszamenőleges kiközösítését elfogadhatatlannak tartja, hiszen úgy véli, éppen a kultúra, a művészet segít még a legsötétebb időkben is túlélni, valamint árnyaltan látni a világot. Mindennek kapcsán kitért arra is, hogy Magyarországon szabad világ van, ahol senki nem szólhat bele, kit tart művészileg érdemesnek arra, hogy meghívja a Nemzeti Színházba. Ezt azoknak a litván színészeknek is hangsúlyozta, akik a Madách Imre Nemzetközi Színházi Találkozón egy „Magyarok, ne legyetek közömbösek!” feliratú molinót feszítettek ki, illetve „Orbán, are you sure? Hungary 1956 – Ukraine 2022” szöveggel egy videómontázst vetítettek le. Ugyanakkor a színfalak mögött feltette a kérdést a litván nemzeti színház művészeti vezetőjének: „ha én kimennék hozzád, a te színházad színpadán tudnék-e ellenkező tartalommal beszélni?” A megszólított nem válaszolt semmit.
– A művészet mindig állásfoglalás a világról: mindenki a saját hitét, elképzeléseit, meggyőződéseit fogalmazza meg a színpadon, festi a vászonra vagy komponálja zenébe. Ilyen értelemben az én művészetem is mindig politikus volt és lesz
– fejtette ki. Elmondása szerint a magyarság még „azon kevés nemzetek sorába tartozik, amelyek nem lapulnak, nem játsszák el a kicsit. Hanem megpróbálunk hinni abban az egyre nehezebben működő igazságban, hogy egyenrangú nemzetek sokaságának egyik tagja vagyunk. Ezért nem hunyászkodunk meg, főleg, ha a nálunk nagyobbak és látszólag erősebbek esztelenségeket művelnek. Nem állunk be parancsra a sorba, még akkor sem, ha ezért jól megbüntetnek minket, ahogyan ez annyiszor megtörtént már a történelem folyamán.” A Nemzeti Tizenhárom almafa című előadásában elhangzó mondat szerint:
inkább törjön a gerincem, mintsem hogy én is úgy hajoljak, mint mások.
Vidnyánszky Attila is ezt vallja.
A Nemzeti Színház új évadával kapcsolatban azt is megtudhattuk, hogy fontos előadása lesz az igazgató által rendezett Székely fonó – a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola és a Weiner Leó Katolikus Zeneiskola és a Zeneművészeti Szakgimnázium tanulóinak közreműködésével –, amely „egy régen eltűnt, de lelkünkben még ma is létező, a szívünkben örökre vágyott aranykorról, paradicsomról beszél – némileg szembeállítva a mostani világunk borzalmaival”. Brecht Kaukázusi krétaköre Avtandil Varszimasvili grúz rendező színpadi víziójával pedig szintén fontos és érvényes üzenetet tár majd fel az ember morális küldetéséről. Elmondása szerint a háború miatt kerültek újra kapcsolatba a társulatával jelenleg Franciaországban tartózkodó ukrán rendezővel, Vlad Troickijjal, aki egy Moszkvában élő ukrán drámaíró, Volodimir Klimenko Borisz Godunovról szóló megrázó és izgalmas szövegét állítja színpadra Zavaros idők címmel, amelyet a színházigazgató mindennél beszédesebbnek jellemzett. A magyar lélek lényegéből fogant alkotásnak tartja a Bánk bánt, amely szintén színpadra kerül az új évadban.
Az interjú kitér a kárpátaljai magyarság helyzetére is, köztük a beregszászi színház tagjaira, akiket nemcsak a Nemzeti Színház, de Vidnyánszky Attila szerint az egész magyar színházi szakma példamutatóan befogadott.
– Nemrég Pécsett volt a premierje A helység kalapácsa előadásuknak, amit itt, nálunk próbáltak. Az eredeti terv szerint másfél év múlva lett volna a bemutató, de fontos volt, hogy most megcsinálhassák, mert így lefoglalták magukat, feladatuk és céljuk lett a bizonytalanságban” – mondta az igazgató, aki a világ több száz előadását felvonultató Színházi Olimpia jövőbeli megrendezéséről is beszélt, amely – véleménye szerint – nemcsak szellemi és kultúrdiplomáciai értelemben lehet hasznos Magyarországnak, de például turisztikai szempontból is kiváló befektetés. A felmerülő kérdésekre – úgy véli –, hogy
nem az elzárkózás a megfelelő válasz, hanem a kreatív párbeszéd.
Ezt arra reflektálva mondta el, hogy a budapesti Katona József és Örkény István Színház igazgatói nem kívánnak részt venni az előadás-sorozaton.
A Színház- és Filmművészeti Egyetemen jelenleg zajló felvételik kapcsán Vidnyánszky Attila arról tájékoztatott, hogy idén még a tavalyinál is több a jelentkező. A teljes átalakítás még nem ért a végére, ehhez szükséges még két-három év.
– Évtizedes hiányokat, elmaradásokat kell pótolnunk, amelyekről a szakma már régóta beszél és igényel, de eddig nem sikerült megoldania. Nekünk most sikerült olyan helyzetet teremteni, hogy ezeket az infrastrukturális problémákat megoldjuk és a régóta igényelt fejlesztéseket megvalósítsuk. intenzívebb együttműködésben a filmes, televíziós közeggel is
– mondta, hozzátéve, hogy közben építik a nemzetközi kapcsolatokat is.
– A távlati célunk, hogy az SZFE az európai színházi és filmes képzés egyik legvonzóbb, leginspirálóbb műhelye legyen.
– zárul a Mandiner interjúja.
Borítókép: Vidnyánszky Attila (Fotó: Ficsor Márton)
