A kölcsönös megértésre törekedve a kultúra, a művészet segítségével kívánja Vidnyánszky Attila tovább építeni a nemzetközi kapcsolatokat, valamint együtt dolgozni a világ jelentős alkotóival, mégpedig nemzetiségtől függetlenül. A színházigazgató mindezt arra reflektálva fejette ki, hogy az új évadban egy ukrán és egy orosz rendező is dolgozik majd a Nemzeti Színházban: Vlad Troickij és Valerij Fokin. Ismeretes, hogy nemrég Ljubov Nepop, Ukrajna budapesti nagykövete nyílt levelet írt Vidnyánszkynak, aki a Hír TV-ben fogalmazta meg véleményét arról, hogy a Margitszigeti Színház lemondta Valentina Lisitsa ukrán zongoraművész koncertjét, mert a muzsikus fellépett az oroszok megszállta Mariupolban.
A színigazgató bízik abban, hogy mielőbb véget ér a háború, azonban – mint mondja – nem a béke „orosz”, „ukrán” vagy éppen „magyar” változatát támogatja, hanem azt szeretné, hogy
a különböző emberek, népek és közösségek képesek legyenek egymást elfogadni, a kölcsönös megértés és tisztelet jegyében együtt tudjanak működni.
Egy egész kultúra, egy egész nép minden polgárának kollektív, sőt visszamenőleges kiközösítését elfogadhatatlannak tartja, hiszen úgy véli, éppen a kultúra, a művészet segít még a legsötétebb időkben is túlélni, valamint árnyaltan látni a világot. Mindennek kapcsán kitért arra is, hogy Magyarországon szabad világ van, ahol senki nem szólhat bele, kit tart művészileg érdemesnek arra, hogy meghívja a Nemzeti Színházba. Ezt azoknak a litván színészeknek is hangsúlyozta, akik a Madách Imre Nemzetközi Színházi Találkozón egy „Magyarok, ne legyetek közömbösek!” feliratú molinót feszítettek ki, illetve „Orbán, are you sure? Hungary 1956 – Ukraine 2022” szöveggel egy videómontázst vetítettek le. Ugyanakkor a színfalak mögött feltette a kérdést a litván nemzeti színház művészeti vezetőjének: „ha én kimennék hozzád, a te színházad színpadán tudnék-e ellenkező tartalommal beszélni?” A megszólított nem válaszolt semmit.
– A művészet mindig állásfoglalás a világról: mindenki a saját hitét, elképzeléseit, meggyőződéseit fogalmazza meg a színpadon, festi a vászonra vagy komponálja zenébe. Ilyen értelemben az én művészetem is mindig politikus volt és lesz
– fejtette ki. Elmondása szerint a magyarság még „azon kevés nemzetek sorába tartozik, amelyek nem lapulnak, nem játsszák el a kicsit. Hanem megpróbálunk hinni abban az egyre nehezebben működő igazságban, hogy egyenrangú nemzetek sokaságának egyik tagja vagyunk. Ezért nem hunyászkodunk meg, főleg, ha a nálunk nagyobbak és látszólag erősebbek esztelenségeket művelnek. Nem állunk be parancsra a sorba, még akkor sem, ha ezért jól megbüntetnek minket, ahogyan ez annyiszor megtörtént már a történelem folyamán.” A Nemzeti Tizenhárom almafa című előadásában elhangzó mondat szerint:
inkább törjön a gerincem, mintsem hogy én is úgy hajoljak, mint mások.
Vidnyánszky Attila is ezt vallja.