Több érme és egy díszes gyűrű is előkerült az egresi ciszterci monostortemplom szentélyfejeinek előterében, ahol a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészettudományi Intézete (PPKE RI) és a temesvári Bánsági Nemzeti Múzeum magyar és szíriai archeológushallgatók közreműködésével folytatja II. András magyar király és felesége, Jolánta királyné temetkezési helyének feltárását.
A korábbi években annak a korai Árpád-kori templomnak az alapozását találták meg, amelyet valószínűleg a monostor építésekor bontottak el. A bánsági múzeum régészei idén a templom nyugati végét érték el, így pontos kép alkotható a hajdani egyházi épület valós kiterjedéséről.
Mivel a feltárt sírok egy része még ehhez a templomhoz tartozott, kétségtelen, hogy a XII. század végi királyi monostoralapítást megelőzően már létezett a település.
A kutatási programot bemutató nagyszabású kiállítás szeptemberben nyílik meg a temesvári Bánsági Nemzeti Múzeumban, a rendhagyó alaprajzú monostortemplom építési periódusairól szóló tudományos publikáció pedig hamarosan nyomtatásban is megjelenik. A régészeti kutatás eddigi eredményeit már ismerteti egy kétnyelvű tárlat az ásatás egresi bázisán, ahol számos digitális rekonstrukció is megtekinthető.
A következő ásatási szezonig a hangsúly a leletek feldolgozásán és a természettudományos vizsgálatokon lesz, olvasható a régészeti program Facebook-oldalán, ahol utalnak arra, hogy a középkori Kárpát-medence egyik legfontosabb monostoráról van szó.
A III. Béla által alapított rendház évtizedekig kiemelt királyi támogatásban részesült, az ország egyik legfontosabb ciszterci központjaként tartották számon.
A kun háborúk idején itt őrizték a koronát, a mohácsi csata után Szapolyai János erőddé alakította, 1551-ben oszmánok dúlták fel. II. András maga választotta temetkezési helyéül.
