Önmagában nem baj, ha egy film az adott korra kívánja adaptálni a klasszikus írást. Amy Heckerling 1995-ös Spinédzserekje tűpontosan ültette át az Emmát a 90-es évek Los Angelesébe. Gurinder Chadha a Mátkaság és legényéletben megtalálta azt a társadalmi közeget, ahol még számít a szülői beleegyezés a házasság engedélyezéséhez, így a Büszkeség és balítélet jól működik 2004 Indiájában.
A titok a kultúrák kétszintűségében rejlik. A kultúrakutatók úgy tartják, hogy műveltségünk olyasmi, mint egy jéghegy. A felszín alatti, óriási súlyú mélykultúra tartalmazza az értékeket, társadalmi viszonyokat, gondolkodásmódot, amelyek mind megjelennek látható formában a felszínen, az étkezési, öltözködési, érintkezési szokásokban. Carrie Cracknell rendező azt felejti el, hogy a mélykultúra az elsődleges és az okozza a látható kultúrát. Tehát ha a szereplőket láthatóan 19. századi köntösben mutatjuk be, akkor nem viselkedhetnek 21. századi módon, mert a 21. századi viselkedés, 21. századi megjelenést hozna.A legnagyobb probléma Anne Elliot karakterének teljes megváltoztatása. Anne nem Elizabeth Bennet vagy Emma Woodhouse, akik okosak, viccesek, önállóak, tehát sokkal közelebb állnak a 21. századi hősnőkhöz. Anne Elliot önzetlen, segítőkész és minden csendességében is kiváló szervező. Dakota Johnson Anne-je vicces, gúnyos, aki szarkasztikusan fogadja el vénlányságnak minden negatív hozományát. Mindezt igen jelentős mennyiségű vörösborba fojtja, miközben egy a cukiságfaktoron kívül értelmezhetetlen nyúlhoz, illetve a közönséghez beszél. Mintha Bridget Jonest látnánk!
A negyedik fal lebontása 2016 és 2019 között remekül működött a brit Bolhafészekben. Pheobe-Waller Bridge pontosan ugyanazt a karaktert személyesíti meg, mint Dakota Johnson, csak éppen nem empire ruhákban jár. Míg a Bolhafészekben humorforrás a nézőkhöz való szólás, a Meggyőző érvekben inkább kínos a narráció. Nem lenne ilyen zavaró, ha Anne például naplót írna, vagy levelezne Lady Russellel. Hasonló megoldást alkalmazott az 1999-es Mansfieldi kastély is.
Cracknell narratív próbálkozása tulajdonképpen érthető, hiszen egyrészt a Bolhafészek sikere feltételezte, hogy a közönség jól fogadja majd a negyedik fal lebontását, másrészt az elmúlt évek romantikus regényeinél elterjedt fogás, hogy a főhősnő hasonlóan narrálja a cselekményeket. Anne Elliot karakterétől viszont nagyon távol állnak a szakrasztikus kiszólások.
Mellette Jarvis egy sótlan Wentworth, aki Mr. Darcyhoz hasonlóan félénk, de igazi mélységet nem mutat, így mindössze kiborg utánzat marad. Henry Golding ravasz csábító Mr. Elliotja ugyan jól néz ki, de nehéz elhinni róla, hogy igazi versenytárs. Az ok, hogy a fogatókönyv elköveti a 2005-ös Büszkeség és balítélet hibáját: a szereplővel mondatja azt a kulcsmomentumot, amit a Büszkeség és balítélet esetén Lydia butasága miatt nem tudhat, Mr. Elliot pedig terve megvalósulásához nem fedhetne fel. Mindkét szereplő tehát az egyszerűsítés okán karakteridegen módon cselekszik.
Goulding és Amuka-Bird szerepeltetése a Bridgerton által a György-korban is meghonosított színtudatos szereplőválogatás példái. Ám míg a Bridgertont azért fogadta el a közönség, mert alternatív valóságról szól, a Meggyőző érvek a valós 1800-as évek Bath-jában játszódik, ahol bár a Nemzetközösségnek köszönhetően éltek távol-keleti és az afrikai származásúak, de nem a brit arisztokrácia és dzsentri tagjaiként. (Hasonló probléma jelentkezik a nemrég bemutatott Mr. Malcolm’s List esetében is.) Az amerikai Masterpiece által készített Sanditon sokkal ügyesebben, hihetőbben és történelemhűbben kezeli a kérdést, ott mulatt örökösnő és házvezetőnő karakterek képviselik a 2022-ben kötelező inkluzivitást.A film pozitívumai az Elliot családot alkotó mellékszereplők. Richard E. Grant remekül hozza a nemesi almanach iránt rajongó sznob baronet figuráját, Mia McKenna-Bruce pedig szó szerint ellopja a jelenteket, a nárcisztikus legfiatalabb hug, Mary szerepében. Ez a Mary szintén modern karikatúra, Austen nem nárcisztikus, inkább hipochonder karaktert írt, de a személyiségjegyek problémája a 21. században sokkal fontosabb, mint a képzelt betegségé.
Összességében a Netflix Meggyőző érvekje nem nézhetetlen, de mégsem igaz rá Wentworth kapitány sokat idézett megállapítása, hogy félig agóniában, félig reményben tengeti perceit, a film 107 perce ugyanis végig agónia.
Borítókép: Szerelem vagy barátság (Fotó: Netflix)
