Tomboló közönség a húrszaggató koncerten

A Pearl Jamről kevés újat lehet elmondani. Az elmúlt három évtizedben, a seattle-i grunge” zene legnépszerűbb bandája végre Budapesten lépett fel, amire a rajongóknak huszonhat évet kellett várniuk, de nem hiába, hiszen a zenekar európai turnéjának egyik fontos állomása volt városunk.

Fotó: Oszlányi Gyöngyvér

Eddie Vedder többször is a város iránti csodálatának adott hangot, majd viccesen mesélte személyes történeteit. Mike McCready a gitárjaival intenzív és őrületes szólókat adott elő, miközben pengetőit a nézők közé szórta a számok után. A zenekar minden tagja hipnotikus állapotba hozta a közönséget, és talán a Rolling Stone magazin is bánhatja, hogy 2006-ban kihagyta Stone Gossardot és McCreadyt minden idők 100 legjobb gitárosa listájáról – ahogyan utólag írták is –, mert ez a két zenész ezen a koncerten olyan virtuozitással és szakmai tudással játszott, hogy a közönség szüntelenül tombolva fejezte ki rajongását.

Az Even Flow és a Slow Lukin számnál a küzdőtéren egy emberként mozogva énekelt mindenki, míg az ikonikus Crazy Mary dal sötét tónusában a gitárszólók és az együttes zenei összjátéka egyszerűen fenomenális volt, lehetetlen volt a hatása alól kivonni magunkat. Nem véletlen, hogy a Pearl Jam harminc éve töretlenül sikeres. A zenekar titka az erős dalszövegekben, az intenzív énekléssel és virtuóz gitárjátékkal párosuló dalokban rejlik, és a gondolkodó rockrajongó ikonikus példaképeivé váltak. A zenekar a kilencvenes években tűnt fel, olyan gazdasági és társadalmi változások időszakában, amikor a tinédzserek Eddie Vedder szövegeiben találták meg saját világukat és biztonságérzetüket.

Ezen a koncerten a rajongók nosztalgiával élték meg újból a fiatal korukat, és emlékeztek vissza a saját formálódó éveikre, magukkal hozva gyerekeiket, akik a következő generációt képviselve újabb harminc évre életben tartják a Pearl Jam zenekart, és nem engedik le a zenészeket a színpadról. Bár a korábbi három és fél órás koncerthez szokott közönség szomorúan fogadta, hogy a program rövidebb volt az elvárt és remélt időtartamnál, mégsem volt olyan néző, aki elégedetlenül távozott volna, mert olyan élményben volt részük, ami ritkán adatik meg a jó rockzene hallgatóinak.

Borítókép: Jelenet a koncertből (Fotó: Oszlányi Gyöngyvér)