Szeptember 27-én, 180 évvel ezelőtt született a világ első női régésze, Torma Zsófia, aki
korát megelőzve Európa-szerte az egyik legelismertebb őskorkutatóvá vált.
Kutatásait Erdélyben, a régi Hunyad vármegye területén végezte, melyek közül kiemelkednek a tordosi telep (…) (ma: Turdaş), a Nándor, La Pestere (ma: Peşterile Nandrului) és Nándorválya (ma: Valea Nandrului) környéki ásatások. Gyűjteményének legnagyobb részét ma Kolozsvárott, az Erdélyi Nemzeti Múzeumban, a dévai, nagyenyedi, nagyszebeni és sepsiszentgyörgyi helyi múzeumokban, valamint egyéb európai, budapesti, mainzi, müncheni és berlini múzeumokban őrzik.
Torma Zsófia 1832-ben született Csicsókeresztúron (ma: Cristeşti Ciceului, judetul Bistriça-Nasaud, Románia), nemesi nagybirtokos Torma József és Dániel Jozefa harmadik gyermekeként. Apja szenvedélyesen érdeklődött a régészet és a környékről ismert lelőhelyek, őskori barlangok iránt, az Ilosva község határában található római castrum ásatásával foglalkozott, amely rendkívül nagy hatást gyakorolt Zsófia és bátyja, Károly későbbi tudomány iránti elkötelezettségére. Károly Rómában és Budapesten tanulta a régészetet. Hozzá kapcsolódik Aquincum feltárása és szabadtéri múzeummá való alakítása, a Csörsz-árok és több római erődítmény feltárása.

Zsófia édesanyja korai halálával 1853-ban a szatmárnémeti nevelőintézetbe került, majd 1861-ben, apja halálát követően nővéréhez, Makray Lászlónéhoz költözött Felpestre, Hunyad megyébe. Itteni élete során kezdett el komolyabban foglalkozni az őskori romok és régiségek kutatásával, és feltett szándéka volt egész életét a régészetnek szentelni. Ebből adódóan több kérőt is visszautasított a jómódú kisasszony. Rokonsága és kortársai értetlenül fogadták a döntését, és emiatt különcnek tartották. Azonban Zsófia szorgalmas, kitartó gyűjtőnek és ásatónak bizonyult. Előfordult, hogy több napig tartó kirándulásokra, felderítésekre indult, habár gyűjtőmunkájában rosszakaratú felbujtók hátráltatták.
Neve a Budapesten 1876 szeptemberében megrendezett, IX. Nemzetközi Őstörténelmi és Embertani Kongresszuson való nyilvános szereplése által vált ismertté, már csak azért is, mivel ő volt az egyetlen nő az akkoriban igen neves világszintű tudományos eseményen. 1875. áprilisában fedezte fel a Tordos falu közelében elhelyezkedő, az újkőkorra és a rézkorra keltezhető telepnyomokat és írásjegyekkel ellátott cseréptöredékeket, valamint Nándorválya közelében felbukkanó, szintén bekarcolt jelekkel díszített kerámiatöredékeket, amelyek kulturális sajátosságait és kapcsolatait elsőként hasonlította össze a Trójánál Heinrich Schliemann által kiásott és Mezopotámiában feltárt régészeti emlékekkel. Érdemes megemlíteni, hogy a Liptó megyében előkerült agyagedényen is ugyanilyen jelek voltak megfigyelhetőek. A tordosi kultúra emlékeiként azonosított leletanyagcsoportot először a kongresszus keretében állították ki, ami a külföldi kutatók számára akkoriban igen nagy tudományos szenzációnak számított. Mégis, Pulszky Ferenc, a Nemzeti Múzeum igazgatója és Hampel József, a múzeum egyik munkatársa a kutatónő sikerét próbálták tekintélyalapon leminősíteni, meglátásait igyekeztek kritizálni. Zsófia ezért nemcsak a tárgyak egyszerű bemutatására törekedett, hanem a külföldi tudósok leleteit is elemezte, kiegészítve tudását vallástörténeti, mitológiai és néprajzi tanulmányokkal. Ennek alapján vizsgálta meg a tordosi korongon szereplő jeleket, és a trójai műveltségen túl a sumér (uruki) kultúrával hozta összefüggésbe őket.