Szeptember 6-án olvasópróbával kezdődött a felkészülés, és azzal is folytatódik, mert „vasnehéz darab, vasnehéz szöveg, nem adja magát a darab” – indokolta Bagó Bertalan rendező a körültekintő készülődést, és arról adott tájékoztatást, hová kívánja tenni a műben a hangsúlyt, ezt hogyan mozdíthatja elő a színészi játék, a díszlet, a jelmez, a kibővített szöveg.
A görögök az antikvitásban nem a sztoriért mentek színházba, azt mindenki ismerte, hanem arra voltak kíváncsiak, az indítékok hogyan vezettek a cselekvésekhez. Éppígy Shakespeare Julius Caesarja széles körben ismert. Ha nem is tudnánk felmondani a történetet , annyi biztos rémlik, hogy a teljhatalomra törő Julius Caesart fia ölte meg („Te is, fiam, Brutus?”).
A darab központi témája nemcsak ez a politikai gyilkosság, hanem az emberiség egyik legnagyobb kérdése: diktatúra vagy demokrácia? A celekmény korában Rómában a görögöktől átvett demokrácia működött, lassú intézményrendszer, de a történelem folyamán azóta sokszor bizonyított. A nagy formátumú hős, Julius Caesar türelmetlen, elitista, nem bírja kivárni a demokrácia lassú folyását, úgy gondolja, jobbat tesz a népnek, ha ezt kizárja.
A közmegegyezés szerint légiós nem mehetett Rómába, hogy ne legyen befolyásolható a demokrácia. Julius Caesar az első, aki átlépi a Rómától 100 km-re található Rubicon folyót, a demokrácia látszatát azonban fenn akarja tartani, szeretné, ha a nép választaná meg őt. Ez szüli ellenlábasait, az irigyeket, és azokat, akik tehetségükkel átlátják, veszélyben a szabadság. Brutust felhasználva folytatják mozgalmukat, amely káoszba, majd polgárháborúba torkollik.
A káosz hatására testvér testvért öl, tele lesznek a lövészárkok hullákkal. A hullák pedig egyformák”
– összegezte a rendező a darabnak azt az üzenetét, amely ma a legfontosabb lehet.
A rendező az egymásnak ütköző hatalmi viszonyokat szándékozik láttatni. A díszlet gazdag modern házat mintáz, amelynek falai átlátszók lesznek, és sokoldalúan alakíthatók. Hátul vetítéssel nyújtják majd meg a teret. A díszlet és a látványvilág a fikciós dokumentumfilmeket idézi majd.
A jelmezekhez mai ruhákat használnak. A katonák például egyforma öltözékben lesznek, a ruháikon archaikus, korabeli részletekkel, amelyek, ha képzeletben összeragasztjuk őket, kiadnak egy egész katonát. A lövészárokban már nincs összecsapás, ott minden katona egyforma, különösen a végén, a tömegsírban. Shakespeare jeleket tesz le azt illetően, a közszféra, a hivatás hogyan függ össze a magánélettel, és ezekből a jelekből kibontható az üzenet: a kard általi hatalom csak káoszba, szenvedésbe vezet.
A darab történetéhez a kutatások szerint Shakespeare Plutarkhosz Párhuzamos életrajzok című művét használta. A jelenlegi feldolgozás szövegébe ebből a Plutarkhosz-műből kerülnek részletek, hogy könnyebben követhető legyen a néző számára a történet.
Bőven helyet kap tehát az absztrakció, de ez része már a shakespeare-i eredetinek is nyelvi szinten, hiszen blank verse a dráma versformája, ami maga is nyelvi elvontságot szül.
Vajon melyik generációnak szól ez az ismert klasszikus, mai feldolgozásban? Bagó Bertalan lapunk kérdésére elmondta:
„Annak örülök, ha mindenki eljön a színházba. Emellett fontos számomra az a fiatal generáció, nyolcadik osztálytól a huszonéves korig, amelyik a legfogékonyabb korosztály. Nem mindegy, ők min nőnek fel. Ha veretes Shakespeare-en, vagy olyasmin, amit megrostált az idő, akkor ez a klasszikus tapasztalás pallérozza az elméjüket. Szeretném, ha a fiatal generációt meg tudná szólítani a darab. Természetesen az idősebb generációhoz is szól, ők már jobban értik ezt a problémát, hogy demokrácia vagy diktatúra. Lényeg, hogy minél többekhez eljusson az üzenet: a háború csak háborút szül, semmilyen konfliktust nem old meg. Még akkor sem, ha a szabadság védelmében indítjuk. Tehát nem tud olyan megoldást szülni, ami ne agresszióhoz vezetne.”
A bemutató október 8-án lesz, a főbb szerepekben Gáspár Sándor, Sarádi Zsolt, Nagy Péter és Krisztik Csaba látható.
Borítókép: olvasópróba (Fotó: Fejér-Erdélyi Teréz)
