Cser-Palkovics András polgármester a társulathoz szólt, ám mondanivalója a nézőközönséget is érinti. A villamos energia árának emelkedése miatt a színház épületének villanyszámlája 250 millió forinttal nőne meg. A város célja az, hogy a színházban teljes évadot lehessen csinálni, azaz a nézők megkapják az összes előadást, mely a bérletekben szerepel. Ennek érdekében az épület működését januárra és februárra felfüggeszthetik, a színház azonban mint intézmény ebben az esetben is üzemelni fog.
Szikora János, a színház igazgatója szerint nemcsak az új évad, hanem új színházi korszak nyílik meg. Manapság mindenki energiaárakban számol, folytatta Szikora, a színháznak azonban az embert éltető emberi energiával is számolni kell. Ezt az energiát manapság a félelem és a harag szennyezi. – Az új színházi korszakban az a felelősségünk, hogyan leszünk képesek tehetségünkhöz méltó színházat csinálni. Olyat, ami miatt eljönnek az emberek, mert a haragot és a félelmet a színház tudja feloldani bennük – mondta Szikora.
A megnyitóbeszédeket követően tizenhat fiatal állt színpadra a Petőfi-rock részletével. Az 1848. március 15-ét megidéző előadás az 1973-ban bemutatott Petőfi napja című neoavantgárd első magyar rockopera alapján készült, Lőrincz Zsuzsa rendezésében, zenéjének szerzői Paál István és Vági László.
Lőrincz Zsuzsa lapunk kérdésére kiemelte a legfontosabb különbséget az 1973-as ősbemutató és a mai feldolgozás között: – Az eredeti előadás performanszszerű volt. Teljes hossza 18 perc, és addig játszották újra és újra, amíg a közönséget bevonva énekelték el az „Ó szabadság…” kezdetű dalt. A mi előadásunk 1 óra 15 perces, és dramaturgiailag sokkal dúsabb. A szövegkönyvbe csak Petőfi-versek és -naplórészletek kerültek azon belügyminisztériumi jelentések mellé, melyek az eredeti előadásban is szerepeltek.
A darabban tizenéves fiatalok játszanak, a rendező szerint ez az előadás fő pillére: – Engem az érdekelt a rendezésben, hogy Petőfi-korú fiatalokkal dolgozhatok az unásig elcsépeltnek tűnő verseken. Kihozni belőlük, hogy úgy tudják magukból újrafogalmazni ezeket, hogy annak olyan ereje legyen most, mint az 1973-as előadásnak volt akkori körülmények között. A szabadságvágy nem lehet elcsépelt dolog. Tizenhat fiatal játszik, zenélnek, egyénileg beszélnek saját szabadságvágyukról. Azt akartam, hogy tizenhat Petőfit lássunk, hogy világossá váljon, hogy mindenki Petőfi.
