A nyolcvanéves Molnár Imre sajátos motívumvilága erőteljesen épül ősi forrásokra, anyagokra, népművészeti kutatásaira. Éppúgy alkotótársa ruhatervezőknek, mint ahogy megvalósítója saját látomásainak, elképzeléseinek.
A kiállítótérbe lépve elsőként a változatos tárgyak ragadták meg figyelmünket: divatos bőrruhák, kiegészítők, bőrkötésű könyvek és számos egyedi kép a falon.
Horváth Hilda művészettörténész tavaly megjelent Molnár Imre című kismonográfiájában így fogalmaz:
A bőr szépsége uralkodik tárgyain, amit tovább fokoz az anyag megmunkálása során. Molnár Imrénél az alkotás első lépése mindig az anyag megtapintása, megfogása, majd finom, sokrétű, sokféle kidolgozása. Igényes az anyagfelhasználás, ám művészi produktumának csak kiindulópontja a megfelelő anyagok megválasztása, az igazi bravúr azok harmonikus együttesének létrehozása, a megformálás, a díszítés számos verziója, kombinálása által. Sohasem tesz semmit a matéria ellenében, megőrzi annak jellegzetességeit, sőt hangsúlyozza azokat. Művészetének meghatározó eleme az anyagszerű gondolkodás. A bőrből magából indul ki, és a díszítés magától értetődően, természetesen fakad a bőr jellegzetességeiből.
Vitathatatlan, hogy a bőr szépsége uralkodik Molnár Imre alkotásain, emellett minden egyes tárgyon érződik a bőr tisztelete, s az alázat, amellyel a művész dolgozott. Mindezt fokozza az anyag megmunkálása, miközben fontossá válik a gondolat. Hiszen minél tovább és minél közelebbről szemléljük Molnár Imre egyedülálló tárgyait, művészetét, annál több benyomás fogalmazódik meg bennünk. Amit látunk, az a magyar népművészet és a jelen különös találkozása. Nemcsak elképesztően ízléses, kidolgozott, minőségi bőrtárgyak sorakoznak egymás mellett, hanem múltunk és jelenünk összeforrott darabjai.
Molnár Imre alkotásaiban megtestesül ember és természet hajdani ősi egysége, bennük rejtőzik az egykori élőlény életereje. Az isteni teremtőerő, a természet ereje és a tevékeny alkotó ember munkája egyesül. Művészete alapvetően organikus, természetközeli.
A sokféle bőr mellett – marha-, borjú-, kecske-, juhbőr, sőt strucc, rája és hüllők bőrét is feldolgozta már – dolgozik papírral, papirusszal, fémmel, fával, csonttal, szőrrel, olykor kővel és kagylóval is. Nemcsak használati tárgyakat készít, hanem önálló plasztikákat, falra helyezhető képeket és dísztárgyakat is. Alkotásai a nemes veretű, igényes népművészet és az iparművészet szinte minden területét átfogják.
