Molnár Imre történész, a zarándoklat szervezőbizottságának tagja elmondta, hogy Esterházy János Zarándokközpont Csíksomlyóhoz hasonló felvidéki lelki központtá kíván válni. A történész felhívta a figyelmet egy párhuzamra, miszerint a zoboraljai magyarok a székelyekhez hasonlóan határőrszolgálatot adtak a gyepűvidéken.
Alsóbodokra jöhetünk múltbéli sebeinket begyógyítani és reményt meríteni a jövőért, a megmaradásért. Esterházy János életében a magyarság megmaradása kulcsfontosságú volt
– fogalmazott Molnár Imre, hozzáfűzve: a vértanú élete forrás, ami egyre erősebben van jelen közöttük.
Esterházy János életének felvázolásakor a történész jellemezte a kort, amelyben a politikus élt: ha nincs Hitler, nincs Szlovákia, ezért vezetőik azonnal átvették a harmadik birodalmi berendezkedést, s 1939-ben, 250 paragrafussal megjelent a zsidó kódex, 1942-ben pedig megkezdődtek a deportálások. Azután 1945-ben fasisztának bélyegezték és betiltották a magyar pártot. Esterházy elment Gustáv Husákhoz tiltakozni a magyarellenes intézkedések miatt. Husák letartóztatta és átadta az NKVD-nek, a szovjetek pedig a gulágra hurcolták. Nyugatra menekülhetett volna, de nem élt a lehetőséggel, miként a fogságból szabadulását követően sem.
– Ekkor új utat választott, amely Isten felé vezet, ezért vállalta az övéi sorsát, a szenvedést – hangsúlyozta a történész, aki emlékeztetett: Esterházy Szlovákiában mind a mai napig háborús bűnösnek számít, halálos ítéletét életfogytiglani börtönre módosították.
A zarándoklaton részt vevők elsősorban a politika következményeit vállaló vértanú előtt hajtanak fejet
– világosított fel Molnár Imre, majd röviden összefoglalta az újratemetésig lezajlott kommunista rémtetteket: 1957-ben hamvasztották el Esterházy János földi maradványait, aki a rácsok mögött halt meg. Hamvait pléhdobozban szállították át egy másik börtönbe, s őrizték ott 1965-ig, amikor körülbelül 70 másik urna társaságában, Prága egyik külvárosi temetője sarkában, tömegsírba temették.
Amikor 2007-ben feltártuk a sírt, a dobozok már elkorhadtak s a hamvak eggyé váltak. Olyan urnát őrzünk, amelyben szlovák, cseh, német, lengyel, ruszin, magyar vértanúk maradványai keverednek. Nem más ez, mint a közös szenvedés szimbóluma
– vélte a zarándoklat szervezőbizottságának tagja. – Ahhoz, hogy Esterházy a börtönben töltött 12 évet túlélje lelkileg is, hogy ember maradjon a legnagyobb embertelenség közepette, hatalmas hit kellett.A történész felidézte egy pap rabtársa mondatait: szabadabb volt börtönőrénél, mert tudta, ki ő s miért szenved, mert keresztény és mert magyar. Az identitását nem tudták elvenni tőle. Börtönbeli káderlapján az szerepel: átnevelhetetlen.
A globalizmus ma épp ezt a két értéket támadja: a nemzeti és a keresztény identitást, azt a két biztos pontot, amely megtartja az embert
– vont párhuzamot a jelenkorral Molnár Imre, aki felidézte a zarándokközpont történetét. Eszerint a zoboraljai magyar vállalkozó, Paulis Boldizsár birtokát felajánlotta, s sziklasírt emelt Esterházy János sírja fölé öt évvel ezelőtt. Esterházyt 2017. szeptember 16-án, helyezték örök nyugalomra, az aznap felszentelt Szent Kereszt felmagasztalása kápolna sziklabarlangjában. A helyi közösség, a szlovákokat is beleértve, a Bethlen Gábor Alapítvány segítségével azután felépítette a kápolnát, a hozzá vezető utat, a szabadtéri színpadot.
