A világ női szemmel

Húsz éve ünnepeljük Szent Lukács napján, azaz október 18-án a magyar festészet napját. A rendezvénysorozat egyik kiemelt programja a kizárólag női festők képeit felvonultató kiállítás, melyet tizenegyedik alkalommal szerveztek meg. A Nemzeti Színház galériájában, a Zikkuratban megnyílt tárlat azt mutatja be, hogy mi foglalkoztatja a női alkotókat.

Fotó: Bach Máté

„Én képeket akarok látni a falakon / hogy újra kinyissák elém a világot…” – találkoztam szembe a magyar festészet napja életre hívói által mottóvá választott Babits Mihály-idézettel. Mint írják, a festészet él és virul, s mögötte az emberi képalkotás igénye húzódik meg. S ha van magyar nyelv és kultúra, akkor léteznie kell a kortárs magyar festészetnek is. Ezt pedig mindenkor életben kell tartani, sőt ünnepelni is kell. A megemlékezésnek pedig aligha lehetne alkalmasabb időpontot találni, mint a festők védőszentjének, Szent Lukácsnak a névnapját.

A magyar festészet napja civil kezdeményezésként alakult meg 2002-ben, azóta pedig országos programsorozattá nőtte ki magát.

Milyen világot nyitnak ki előttünk és mutatnak be a magyar női festőművészek? Milyen témák kerültek az utóbbi időben érdeklődésik központjába? – többek között ezekre kaphat választ az, aki ellátogat a Nemzeti Színház galériájába, a Zikkuratba, ahol a Női vonal XI. – Női jövőkép címmel nyílt kiállítás.

Fotó: Bach Máté

A 2000-es évek elején engem is megkért Bráda Tibor, mint fiatal kortárs művésztanárt, hogy segítsek, és a fiatal festőművészeket protezsálva festő-performanszokat csináljunk a XI. kerületben a Feneketlen-tónál, a még annak idején háromnapos magyar festészet napján

– emlékezett vissza Vincze Angéla, a tárlat kurátora, miután üdvözölte alkotótársait. Hozzátette: egy jövőkép csak akkor jövőkép, ha intenzíven él a fejünkben, gondolatvilágunkban, sőt ha a gondolatunkat semmi más nem uralja, csak ez a kép. Innentől kezdve ennek rendelünk alá mindent, innen kezdődik minden az értékrend és a küldetés figyelembevételével. A személyes jövőkép meghatározása és érzelmekkel telítése rendkívüli motivációs tényező tud lenni.

A kiállítást ezután Martos Gábor művészeti író nyitotta meg, aki hangsúlyozta, hogy a női alkotóknak kiemelten jár a korrekt bánásmód, hiszen sokáig valóban háttérbe szorultak a férfiak mögött általában a hétköznapokban, de még külön a férfiak által meghatározott művészeti világban is.

Példának hozta fel többek között azt a The Conversation című tudományos folyóiratban megjelent társszerzős tanulmányt, melynek írói kimutatták, hogy 2019-ben a világ művészeti árverésein eladott összes műalkotás mindössze két százalékát tették ki a női alkotók munkái. 

Elmondta, hogy a hivatkozott szövegben megtalálható az is, hogy a felmérés során találomra kiválasztott embereknek témájukban, stílusukban nagyon hasonló, egy férfi és egy nő által készített képpárokat mutattak. Ameddig nem tudták a művészek nevét, addig az emberek ötvennégy százaléka a nők által készített képeket találta szebbnek. Ám amikor fény derült arra, hogy melyik képet ki alkotta, onnantól már a férfiak által alkotott műveket találták értékesebbnek, művészileg jelentősebbnek.

Fotó: Bach Máté

A Zikkuratban sétálva több termen keresztül bizonyosodhatunk meg arról, hogy mi foglalkoztatja a női festőket, akik a témákat változatos stílusban fejezik ki. A jövővel kapcsolatban sokaknál a szorongató témák kerülnek előtérbe, megjelenik a természeti erőforrásokat kizsigerelő társadalom jövője, az elmagányosodás, az emberi szenvedés, a harcok, illetve megjelennek a női testtel és lélekkel kapcsolatos félelmek is, a családalapítás vagy éppen a gyermekvállalás kérdése.

De végignézve a csoportos tárlatot, szembetűnő, hogy hangsúlyosabbak a megoldásra fókuszáló témák, a reményt keltő jövőképek, vagyis a pozitív hangvételű képek stílusban és témájukban egyaránt.

Az ötven női művész munkáit bemutató tematikus csoportos tárlat november 18-ig látogatható.

Borítókép: A kiállítás egy részlete (Forrás: Facebook)