Az európai képzőművészet egyik legeredetibb alkotójaként számon tartott El Greco (eredeti nevén Domenikosz Theotokopulosz) kiemelkedő alkotásai, köztük a Szent Sebestyén a palenciai katedrálisból, a Krisztus megkeresztelése a madridi Pradóból, a Szent Lajos francia király egy apróddal a párizsi Louvre-ból, A kufárok kiűzése a templomból a londoni National Galleryből, az Idősebb Szent Jakab mint zarándok a toledói érsekséghez tartozó San Nicolás de Bari-templomból, vagy szintén Toledóból, a Santo Domingo el Antiguo-kolostorból kölcsönzött, Krisztus feltámadása című oltárkép érkezett a Szépművészeti Múzeumba.
Csák János kulturális és innovációs miniszter a kiállítás megnyitóján felidézte, hogy a mediterrán világ kulturális arculatának kialakításában a hellének igen nagy szerepet vállaltak.
El Greco „egy időtlen hellén géniusz”, akinek némely képéről szinte lehetetlen megmondani, hogy nem a XX. században született
– méltatta a festőt.
Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója pedig arról beszélt a tárlat sajtóbejárásán, hogy El Greco életművét 1614-es halála után szinte elfelejtették, és csupán a XIX–XX. század fordulóján fedezték fel újra. Ebben volt némi szerepe Nemes Marcell magyar műgyűjtőnek is, akinek kollekciója egykor tizenkét El Greco-képet is tartalmazott.
Baán László felhívta a figyelmet arra, hogy a Szépművészeti rendelkezik Spanyolországon kívül Európában a legtöbb El Greco-festménnyel, ám a krétai–spanyol mester életművét eddig még nem mutatta be Magyarországon nagyszabású tárlat.
A Krétán született mester a bizánci festészeti hagyományoktól indult, Itáliában a velencei, majd a római iskola hatásait elsajátítva, végül a spanyolországi Toledóban telepedett le, s itt teljesedett ki életműve. Erre a hosszú vándorlásra utal a kiállítás nyitó műve, az Idősebb Szent Jakab mint zarándok című festmény, amelyen a bizánci ikonok világát idéző, aranyszínű fülkéből lép elő Spanyolország védőszentje.
Leticia Ruiz Gómez kurátor hét, tematikus és kronologikus szekcióban mutatja be az életművet, valamint olyan, El Grecót megihlető mesterek alkotásait, mint Tintoretto vagy Veronese.
Végigkövethetjük, hogy a Krétáról Itáliába érkezett, bizánci hagyományokon nevelkedett, fiatal alkotó hogyan sajátította el a vászonalapú olajfestés mellett a nyugati művészet más alapvető aspektusait: a színkezelést, a jelenetfelépítést vagy a táj és a tér koncepciójának beható vizsgálatát, míg végül egyes kései alkotásain a tér és az alakok szinte formai játékokká olvadtak össze.
