El Greco számos megbízást kapott az egyháztól. Bibliai tárgyú képein az alakok megnyújtásával a szenteket fenségességgel ruházta fel.
A megnyújtott alakok 1600 körül tűntek fel egyre gyakrabban az alkotásain, például a Krisztus megkeresztelése vagy a Szeplőtelen fogantatás című festményén, utóbbit tekintve a perspektíva szabályaitól független, forgószélszerű kompozíció közepén áll Mária valószerűtlenül megnyúlt alakja.
A festő sokszor átdolgozta festményeit, soha nem érezte őket befejezettnek. Műveiről kisebb méretű másolatokat készített, amelyeket reménybeli megrendelőinek úgy mutatott, mint egy katalógust, amelyből választani lehet. Ezért egy-egy téma többször visszaköszön nála. Ezt láthatjuk például a Krisztus élete szekcióban, ahol a Krisztus a kereszttel című festménynek kisebb és nagyobb változatát is megfestette.
Az Isteni és világi képmások szekcióban pedig arról bizonyosodhatunk meg, hogy El Greco kiváló portréfestő volt.
Érdekes, hogy El Greco Assisi Szent Ferencet festette meg a szentek közül a leggyakrabban. Több festményén a halálon elmélkedő Szent Ferencet és Leó testvért ábrázolta. A kiállítás pedig külön termet szentel a Szent Ferenc-ábrázolásoknak, melyeken keresztül nyomon követhetjük stílusának fejlődését. Leticia Ruiz Gómez felhívta a figyelmet a Szent Ferenc elragadtatása című festményre, amelyet nemrég azonosítottak Siedlcében a krétai–spanyol festő műveként és azóta először hagyta el Lengyelországot. El Greco minden felesleges elemet elhagyott a képről, hogy a néző figyelmét a szent vezeklésére összpontosítsa.
De itt kapott helyet a Szent Pál apostol című festmény is, ami azért különleges, mert egyrészt ez volt El Greco első, Szent Pált ábrázoló alkotása, másrészt több kutató is felvetette, hogy a festő saját önarcképét festette meg.
Rövid madridi tartózkodás után 1576 végén már Toledóban volt, ahol két megbízás is várta: egy kép készítése a katedrális sekrestyéje számára (Krisztust megfosztják ruháitól) és a Santo Domingo el Antiguo-templom oltárának megépítése és festése. Ugyanis El Greco nemcsak mint festő volt ismert kortársai között, hanem mint oltárépítő és szobrász is. Ez az oltár élete e korszakának legjelentősebb munkája, amelyen először jelenik meg a hihetetlen színekben tobzódó színkultúrája.






















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!