Szembesülünk emberi nagyságával, azzal, ahogyan fiatal korában, történelemtanárként, az ’56-os forradalom után nem hajlandó elárulni tanítványait, és azzal is, ahogyan embert próbáló betegségében nem adja fel közéleti szerepét, nem vonul vissza, nem hallgat felesége aggódó, óvó szavaira.
A küzdelmet, a haza szolgálatát választja, és ebbe bele is hal. A kialakult, már-már polgárháborús viszonyokat elegánsan oldja meg Kohl kancellártól és Európától segítséget kérve. Bár Európa cserben hagyta hazánkat 1956-ban, a rendszerváltás utáni bajban segítséget kaptunk, és ez – ahogy a filmből is kiderül – azért volt, mert bíztak és elismerték Antall Józsefet és kormányát. Ezt is kevesen tudták. Miközben évtizedekig hallgattuk a mára már hiteltelenné vált mantrát, hogy távolodunk Európától, addig a gyakorlatban szépen integrálódtunk, de úgy, hogy nem adtuk fel nemzeti önállóságunkat.
Tősér Ádám filmje lenyűgöző vállalkozás. Ez akkor is igaz, ha néha úgy érzi a néző, hogy két filmet lát. Seress Zoltán miniszterelnökének karaktere sokban különbözik ifj. Vidnyánszky Attila fiatal Antall Józsefétől.
Talán a filmidő kevés volt, hogy ekkora személyiségváltozást jól érzékeltessenek az alkotók. És egy kicsit több teret kellett volna szentelni Antall József apai örökségének is. Azt látjuk ugyanis, hogy a miniszterelnök személyiségének kulcsa az apai örökséggel függ össze. A tudással, ami megmenti a hazát az anyagi csődtől, de ami annyira fájdalmas, hogy összeroppantja az érzéseit visszafojtó ember testét.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!