A film legfontosabb küldetése, hogy a mai generációk számára kézzelfoghatóvá, emberközelivé tegye a múlt század első felének erdélyi magyar történelmét, és rámutasson a társadalmi szerepvállalás fontosságára is. Szakértők elbeszélései mellett dokumentumfilm-részletek és játékfilmes elemek követik egymást.
Kolozsvár 1876–1948 között élt emblematikus személyiségét, báró Bornemissza Elemérné Szilvássy Carolát ismerhetjük meg a filmből, amelyet hamarosan a Magyar Televízió is műsorára tűz. Sokan gyűlölték, hiszen szembement a maradinak számító erdélyi arisztokrácia merev szabályaival.
Carola már akkor azokhoz az asszonyokhoz tartozott, akikkel kapcsolatban kénytelen volt mindenki állást foglalni vagy mellette, vagy ellene. A legújabb divat szerint öltözködött, ízléssel ugyan, de jóval modernebbül, mint mások. Internacionalistának vallotta magát
– írta Kemény János, a marosvécsi helikoni találkozók házigazdája a kor egyik legismertebb erdélyi asszonyáról. Szilvássy Carola a két háború közti Kolozsvár emblematikus személyisége, írók, költők múzsája. A film a játékfilm és a dokumentumfilm eszközeivel mutatja be a hősnőt, aki a Kolozsvári Nőszövetség elnöke, a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság tagja, az Erdélyi Színpártoló Társaság alelnöknője, az Erdélyi Helikon védasszonya, az Óvári Szalon mozgatórugója, az Erzsébet-rend kitüntetettje, a diakonisszamozgalom egyes számú támogatója. Szilvássy Carola előkelő erdélyi földbirtokos családban született 1876-ban. Édesanyja gróf Wass Antónia, édesapja Szilvássy Béla földbirtokos. A szülők Carolát az Osztrák–Magyar Monarchia különböző pontjain neveltették, majd Erdélyben vezették be a társasági életbe. Az öt nyelven beszélő, intelligens és sokoldalú úrilányból lendületes, öntörvényű, úttörő kisasszony lett, akinek nem esett nehezére hirtelen dönteni, a sarkára állni és a közért cselekedni – a XX. század elején. Akkoriban egy nőtől mást vártak. Carola az első világháborúban szakápolónői képesítést szerzett, és rendületlenül ápolta a sebesülteket a fronton.