A film legfontosabb küldetése, hogy a mai generációk számára kézzelfoghatóvá, emberközelivé tegye a múlt század első felének erdélyi magyar történelmét, és rámutasson a társadalmi szerepvállalás fontosságára is. Szakértők elbeszélései mellett dokumentumfilm-részletek és játékfilmes elemek követik egymást.
Kolozsvár 1876–1948 között élt emblematikus személyiségét, báró Bornemissza Elemérné Szilvássy Carolát ismerhetjük meg a filmből, amelyet hamarosan a Magyar Televízió is műsorára tűz. Sokan gyűlölték, hiszen szembement a maradinak számító erdélyi arisztokrácia merev szabályaival.
Carola már akkor azokhoz az asszonyokhoz tartozott, akikkel kapcsolatban kénytelen volt mindenki állást foglalni vagy mellette, vagy ellene. A legújabb divat szerint öltözködött, ízléssel ugyan, de jóval modernebbül, mint mások. Internacionalistának vallotta magát
– írta Kemény János, a marosvécsi helikoni találkozók házigazdája a kor egyik legismertebb erdélyi asszonyáról. Szilvássy Carola a két háború közti Kolozsvár emblematikus személyisége, írók, költők múzsája. A film a játékfilm és a dokumentumfilm eszközeivel mutatja be a hősnőt, aki a Kolozsvári Nőszövetség elnöke, a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság tagja, az Erdélyi Színpártoló Társaság alelnöknője, az Erdélyi Helikon védasszonya, az Óvári Szalon mozgatórugója, az Erzsébet-rend kitüntetettje, a diakonisszamozgalom egyes számú támogatója. Szilvássy Carola előkelő erdélyi földbirtokos családban született 1876-ban. Édesanyja gróf Wass Antónia, édesapja Szilvássy Béla földbirtokos. A szülők Carolát az Osztrák–Magyar Monarchia különböző pontjain neveltették, majd Erdélyben vezették be a társasági életbe. Az öt nyelven beszélő, intelligens és sokoldalú úrilányból lendületes, öntörvényű, úttörő kisasszony lett, akinek nem esett nehezére hirtelen dönteni, a sarkára állni és a közért cselekedni – a XX. század elején. Akkoriban egy nőtől mást vártak. Carola az első világháborúban szakápolónői képesítést szerzett, és rendületlenül ápolta a sebesülteket a fronton.
A filmben sejtelmes utalások vannak arra a viszonyra, ami Szilvássy Carolát gróf Bánffy Miklóssal, Erdély legragyogóbb elméjű főurával, Magyarország egykori külügyminiszterével, az Operaház intendánsával, az utolsó koronázás rendezőjével köthette össze.
Ötvenöt éves barátság fűz hozzá! 17 éves volt, amikor először láttam, egész életemen át ismertem és becsültem. Az Erdélyi történet Adrienne-jében sok vonást fölhasználtam belőle, egész irodalmi pályámban érvényesült a befolyása, a Naplegendát is neki írtam
– írta Bánffy idős korában. A trilógia Milóth Adrienne-jét vállaltan róla mintázta, rengeteg levelet váltottak, és van olyan levelezőlap, amelyen Bánffy Miklós azt írja a trilógiáról, hogy a „könyvünk”, mert mindent megbeszéltek, még az is lehet, hogy Carola minden Bánffytól származó sort olvasott. Ő volt minden valamirevaló költőnek az előolvasója és szerkesztője. A kis költők szerelmesek voltak belé, a nagy költők imádták, de próbálták volna csak nem imádni! Alapítványokat kezelt, gondoskodott arról, hogy a budapesti vendégek megfelelő emberekkel találkozhassanak Kolozsváron – Szerb Antal is hozzá fordult, mikor Erdélyben járt –, és arról is ő gondoskodott, hogy az erdélyi írók Budapesten, például a könyvhéten is jelen legyenek. A nyelvtudása, a származása, a műveltsége és a vonzereje lehetővé tette, hogy a legmagasabb diplomáciai körökben is képviselni tudja a Trianon után önálló utakra indult erdélyi kultúrát Magyarországon.
Bár a báróné 1948-ban meghalt, öröksége a Carola Egyesület által tovább él.
A film alkotói régóta kutatták Szilvássy Carola életének epizódjait, amely tele van fordulatokkal, izgalmakkal, szenvedéllyel és szerelemmel. A vetítés után néhány gondolatot megosztottak a közönséggel is. Molnár-Bánffy Kata producer azt emelte ki, hogy szeretnék, ha a filmet levetítenék a filmfesztiválokon, lennének közönségtalálkozók, később pedig nyilvánossá fogják tenni, hogy bárki hozzáférhessen. Szebeni Zsuzsa, a film rendezője többek között beszélt a jelmezek és a híres Teodóra fejdísz hátteréről. Mint elmondta, nagyon fontosnak találja, hogy az anyagok, a ruhák tükrözzék a korszakot és Carola egyéniségét is. Ugron Zsolna forgatókönyvíró azt hangsúlyozta, hogy a film szövegének legfőbb forrása Carola naplója volt. Bertha Lívia, a film társrendezője az archív felvételek fontosságát emelte ki, jelezve, hogy Kemény János archív felvételét 1992 óta senki sem látta, egy filmgyári tekercsen találták meg. A film főszereplője Kádár Noémi, a marosvásárhelyi színház művésznője. A filmvetítés után megosztotta a közönséggel, mennyire megtisztelő számára az, hogy összefüggésbe kerülhetett a neve Carolával.
A film létrejöttét a Nemzeti Filmintézet támogatta, pályázó: a Salt Communications Kft.
Borítókép: az alkotók: Molnár-Bánffy Kata, a film producere, Szebeni Zsuzsa, a film rendezője, Ugron Zsolna, a film forgatókönyvírója, Bertha Lívia, a film társrendezője, Kádár Noémi, a film főszereplője (Fotó: Kurucz Árpád)
