A martonvásári Brunszvik-kastély parkjához csatlakozó Agroverzum a hozzá kapcsolódó Beethoven-emlékmúzeummal nemcsak kirándulóknak, hanem diákcsoportoknak is szervez programokat, amelyeket érdemes előre egyeztetni. Lapunk a november 11-i Élménylabor bemutatón járt, melyet Lenkefi István múzeumpedagógus vezetett.
A tizenhat év körüli fiatalok füzetekkel telepedtek le a labor asztalaihoz, de a foglalkozás vezetője rögtön eloszlatta az iskolás légkört, eltetette a füzeteket, hiszen azok csak útban lennének. Hozzátette: „Azért jöttek ide, hogy jól érezzék magukat, közben esetleg megtanulnak valamit.”
A foglalkozás egy bűnügyi történet keretébe illeszkedett. Valaki megölte a feketeribizlit, és az elkövetőtől maradt némi minta, melyből DNS-analízist lehet végezni. A gyanúsítottak: a banán, a szőlő, a szilva, a paradicsom, a bogyós gyümölcsök. A továbbiakban a foglalkozás vezetője szétosztotta a „gyanúsítottakat”, és elkezdődött az elemzéshez szükséges szűrlet készítése, mely néhány egyszerű, de precízen végrehajtandó lépésből állt. Amíg a feloldott gyümölcsök lecsöpögtek a szűrőpapíron, addig Lenkefi István a témára irányuló kérdéseket tett fel, és a válaszok helyesbítésével töltötte a diákok fejébe a tárgyi tudást is. Közben vicces, szleng „memóriafogasokat” is javasolt, és nem hagyott homályban egyetlen részletet sem, például azt, hogy a DNS-bázispárok közötti két nanométeres távolság valójában mekkora. Mert a gyerekek eddig csak azt tudták, „pici”, de mostmár el tudják képzelni, hogy ötszázezret kell egymás mellé tenni egy milliméterhez.
A szűrlet elkészítése után a folyamat elemzése következett, majd a növénynemesítés történetéről és értelméről néhány genetikai részlet. A diákok figyelmét folyamatosan fenntartották a gyors váltások, na meg a stand upra emlékeztető mozzanatok, majd visszatértünk a bűnügyi történethez. Kiválasztottuk a felül kondenzálódott DNS külleme alapján, mely minta hasonlít legjobban az elkövető mintájához, ám ez önmagában nem bizonyíték.
Előkerült két láthatatlan betűkkel írt levél. Az egyiket a fekete ribizli leve tette láthatóvá a „tinta” antociántartalma miatt, a másikat az UV-fény. Mindez némi színészi gyakorlatot követelt a diákoktól, ahogyan az infravörös és ultraibolya fény hullámhosszának demonstrálása is, így igazán jól szórakoztak, főképp a két jelszón, mely ma már klasszikusnak számító ifjúsági filmeket idézett: „A kankalin sötétben virágzik” (Keménykalap és krumpliorr) és „Gazsi bácsi lótetű”, amely a Le a cipővel! című film ikonikus mondata.
Eddigre sejtettük, hogy az élménylaboron mindig van másik, ha lehet még az előzőnél is érdekesebb tudás. Hogyan lehetne UV-fényben fénykibocsátó festéket készíteni? Legegyszerűbb, ha veszünk egy üveg tonikot, mely kinintartalma miatt világít UV-fényben. Rögtön fény is derült erre a gyakorlatban, de nem elégedtünk meg a kininnel. Kéregdarabok kerültek elő, és a gyerekek ezek feldolgozásával készítették el saját „világító tintájukat”, majd kiderült, hogy a kéreg a helyi parkból, a balkáni vadgesztenyéről származik, mely eszkulintartalma miatt „világított”. Zárásképpen pedig olyan alapanyagok kerültek elő, melyeket a gyógyszeriparban alkalmaznak, és UV-fény hatására gyönyörű színekben pompáznak.
Az alapműveltséghez nemcsak a humán- és társadalomtudományok, de a természettudományok, a környezettudatosság is hozzátartoznak. Hiszen hogyan is akarják a fiatalok megvédeni a környezetet, ha nem tudják, mi az.
Borítókép: a foglalkozás (Fotó: facebook)
