A kiállítást Fábián László író zárja, aki az alkotókkal és alkotásaikkal kapcsolatos gondolatait megosztotta lapunkkal: – Féner Tamás és Haris László, két kiválósága a mai magyar fotográfiának különös bemutatkozásra vállalkozott – mondta Fábián László. – Mindketten az íráshoz, a Szentíráshoz, a Szentkönyvhöz fogalmazták meg viszonyukat magának az írásnak a képisége által. Jelesül: mit jelentenek az írásjegyek képi lehetőségként, mit kínál nyomtatott megjelenítési formájuk a fotográfus alkotói személyiségének, kifejezőkészségének. Féner Tamás a héber Biblia, vagyis az Ószövetség nyomtatott „rúnáiból” komponálja meg saját képfelületét, amelyet aztán jellegzetes konstruktivitással „szerkezetesít”, azaz formál fotókompozícióvá.
Haris László a vizsolyi biblia aspektusából közelít a témához, annyiban talán tárgyszerűbben, hogy maga a könyv is képi témája szakrális környezetben. Persze, a szakralitás mindkettejük munkáját jellemzi; nemkülönben az ihletett személyiség önkifejezése, (szent)írásélménye, azaz képeik témájaként – foglalta össze az író.
A finisszázs után Fábián László Az irodalom mint Nagy Életjáték című kötetét mutatja be Alexa Károly irodalomtörténész.
A könyvéről így ír az író: „Rendkívüli módon foglalkoztat az irodalmi mű (általánosabban: a műalkotás) viszonya a valósághoz, dolgozataim egyik központi fogalma: a valóságosság éppen ennek a viszonynak a pontosabb megközelítését célozza (bevallottan Magritte jeles szólása – ez nem egy pipa a pipa rajzára utalva – logikájának megfelelően), és ez a határozott gondolat végig ott motoszkál az egyes írásokban. Kétségtelen, az írónak lehet olyasféle látomása is, amely a saját pályájának alakulását mutatja föl figyelmeztetőleg: óvakodj helyzeted túlbecsülésétől, az írói siker nem föltétlenül a tehetség, még csak nem is a teljesítmény függvénye, hanem – miként már céloztam rá – az úgynevezett irodalmi életben elfoglalt státusával, a mindenkori divatokkal, a politikai klientúra-küzdelmekkel, egyszóval: irodalmon kívüli dolgokkal magyarázható. Mi több, zajos közönségsikert várni színvonalas írói teljesítménytől – balgaság. A szokványos önvigasztalás, miszerint majd az utókor igazságot szolgáltat, hasonlóképpen lázálom.”
A fotókiállítást a Magyar Művészeti Akadémia támogatta.
Borítókép: Szentírásos ember, kinek szent az írás című kiállítás (Fotó: Szlabey Zoltán)
