Az alkotók által felvázolt élethelyzet tulajdonképpen a modern ember legnagyobb problémáját vizsgálja, mégpedig azt, hogy lehet-e a szeretet nélkül élni. Lehet-e az egymás iránti megértő figyelmet lélekölő közönnyel felváltani. Elkezdhet-e az ember egyik pillanatról a másikra egy olyan önző életet, amelyben önmagán kívül senkire és semmire nem hajlandó figyelni. Martin McDonagh hitelesen építi fel azt, hogyan születik meg a gyűlölet légköre. Látjuk, ahogy ok nélkül kiközösítenek egy embert, aki eleinte önmagában keresi a hibát, megpróbálja megbeszélni a konfliktus okát, ám nagyon hamar kiderül, hogy valójában nincs is semmi konfliktus.
Colm úgy véli, hogy akkor lesz boldogabb, ha semmilyen kompromisszumot nem köt az életben.
Persze az is igaz, sokszor érzi úgy az ember, hogy unja a környezetét, hogy fárasztja az, hogy meg kell hallgatnia a barátjának a problémáit. Sőt azt is, hogy az lenne a legjobb, ha mindenki békén hagyná. Némi magány után persze mindig jön az igény, hogy újra társaságban legyünk, aztán megint magányra vágyunk, majd újra társaságra. Örök körforgás ez, amelynek nem az a megoldása, hogy elkergetjük barátainkat és mindenkit, akihez bármilyen érzelem fűz.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!