Bereményi Géza beszélt arról is, hogyan lett író:
Úgy kezdtem el írni, hogy biztattak a kortársaim. Azt mondták, biztosan író vagyok, én meg azt hazudtam, igen, holott még nem írtam semmit – emlékezett vissza, majd hozzátette: – Ebben az időszakban teljesen befuccsolt a magyar irodalom utánpótlása, vadásztak a fiatal írókra. Megint hazudtam, hogy van egy kötetre való anyagom, aztán hazamentem, és írtam egy kötetrevalót.
Az interjúban szóba került egy érdekes felvetés: Bereményi Ha férfi vagy, légy férfi című novellájában és a Magyar Copperfieldben is szerepel némi eltéréssel egy jelenet, amelyben 1956. október 25-én az Országház előtti sortűz után, a helyszínre mintegy véletlenül keveredve botorkált hazafelé a kiskamasz főhős a holttestek között. Lépése ritmusára megszületett fejében élete első költeménye, az Inkább mégis a vesztesek… kezdetű vers. A megrázó, de esztétikai tapasztalatként is megélhető, rendkívül intenzív hatású érzéki benyomások hatására jött létre a művészi reakció. A jelenet egyfajta önértelmezésként, prózai ars poeticaként is olvasható, miszerint szükség van az alkotásra, mert a szuggesztív élmények csak ennek révén dolgozhatók fel. Ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott:
Az írás megment a rettenettől. Valamit megfogalmaz, és az feloldozás, mentség, menekülés. Az írás menekülés az alaktalan rettenettől.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!