– Sokan azt állítják, nemcsak a tartalom, de a színpadra állítás is szokatlan. Miben tér el a hagyományoktól Tamási Áron színházi elképzelése?
– Tamási Áron korai színjátékai javaslatot jelentenek egy „másik színházra”, amelyre azonban a létező színház még nem volt kész. Ezt színházi írásaiban többször kifogásolta. Egyik alkalommal a színésznevelés hiányosságairól tesz említést, máskor meg arról ír, hogy saját darabjait neki magának kellene rendeznie, hiszen a létrejövő előadások rendszerint nagyon távol állnak attól, hogy a színművek formavilágával egyenértékű színházi nyelven szólaljanak meg. A színház Tamási egy írása szerint
egyre elszántabban és mindjobban eltévelyedve a valóságot akarja elénk állítani és nem az igazságot.
A megállapítás a magyar színházi hagyomány egyik jelentős problémáját fogalmazza meg, amely a szónak a kép, illetve a beszédnek a látvány feletti elsőbbségét írja elő. Ez alapvetően a realista kontra nem realista színházi vitát állítja előtérbe. Számomra a legsikeresebb vagy legérvényesebb Tamási-előadások olyan alkotók munkáiból születtek, akik nem realista színházként próbálták színpadra állítani a darabjait.
A hatvanas évektől kezdődően megjelentek a romániai színpadokon azok az előadások, amelyek visszanyúltak a színház gyökereihez: a rítusokhoz, az ókori dionüszoszi misztériumokhoz, a középkori moralitásjátékokhoz, a commedia dell artéhoz, illetve akár a modern színház különböző formáihoz: expresszionizmus, groteszk, abszurd stb.
Innen pedig már mondhatni egyenes út vezetett ahhoz a felfogáshoz, hogy az így születő produkciókban a szöveg, a mozgás, a látvány, a zene egyaránt hangsúlyossá válhat.
Tamási 1924-ben egy olyan lehetőséget teremtett a magyar drámairodalom számára – tulajdonképpen egy színházi nyelvújítást, másfajta drámai megközelítést javasol –, amelyet ha akkor befogad a fennálló színházi rend, talán a magyar színházban is megjelenhetett volna egy másik út, hasonlóan a román színházbeli megújuláshoz.
– Mi jellemzi a mostani, Kolozsváron színre vitt Ősvigasztalás hangvételét?
– Az Ősvigasztalás színrevitele egy sajátos hozzáállást feltételez. Hinni kell. Egyrészt hinni kell Tamásiban, abban, hogy amit ő elképzelt, az a dramaturgia életképes, vagyis a darab színre vihető a maga sajátos rendszerében. Másrészt hinni kell a Tamási által felvázolt értékrendben: Isten, közösség, megmaradás.
Ami engem leginkább foglalkoztat ebben a drámában, az maga az istenkeresés.
A darab szereplői folyamatosan vitáznak Istennel. A főszereplő Csorja Ádám így szól: „Hirdetlek Téged mint egy árva táltos, csak adj nekem asszonyt, kinek vére találjon az enyémmel, s adhasson nekem egy fiat, hogy tisztelő néped ki ne vesszen!” Gálfi Bence a tragédiát eredményező gyilkosság elkövetése után szintén Istenhez szól: „Én jó vagyok. Az én lelkem mentes a gonosztól.” Hasonlóan beszél az egyedül maradt Kispál Julához: „Hát én mit vétettem az Istennek!?!... Te adtad, Istenem..., belém a vágyat is Te adtad, Te akartad, hogy éljek.” Tamási szereplőivel együtt szinte görcsösen keresi a megváltást.
Nem véletlenül a darab a „Hiszekeggyel” kezdődik és az „Isten! Isten! Igaz Isten!” felkiáltással ér véget.
– Ugyanakkor, aki megnézi a darabot, nem biztos abban, hogy erdélyi emberekről, keresztény istenkeresésről szól.
– Igyekeztem elkerülni a szokványos székelykedést, és ezt kértem a színészektől és az alkotótársaimtól egyaránt. Az előadás látványvilága (díszlet- és jelmeztervező Bocskai Gyopár) is ezen a gondolatmeneten alapul. A jelmezek a hagyományos székely népviseletből indulnak ki, de túlmutatnak rajta, általánosabbak, a lét ősiségéhez nyúlnak vissza. Díszletben egy szakrális teret próbáltunk megteremteni, amely magába olvasztja a keresztény és az ősi, pogány elemeket. Egy közösségi szertartás helyszíne, amely lehet székely, de lehet bárhol a világon. Az előadás zenei világa is ebbe az irányba mozdul el. Cári Tibor zeneszerző barátom olyan hangzást teremtett, amely a népzenei motívumokból kiindulva átlép valami egészen más dimenzióba. Egyszerre archaikus és modern, szakrális és világi. A mozgás (Bokor Attila koreográfus munkája) hasonszerű megfontolások alapján építkezik.
