Interneten is szabadon elérhetővé váltak a legnagyobb magyar levelei, ami a Széchenyi István leveleinek kritikai kiadása című projektnek köszönhető. E kutatómunka előkészülete 2017 szeptemberében kezdődött az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) BTK Történettudományi Intézetében Fónagy Zoltán vezetésével, Czinege Szilvia részvételével. A munka jelenleg két korábbi kutatás iratanyagának felhasználásával zajlik. A kutatás első szakaszának egyik legfontosabb feladata a fellelhető Széchenyi-levelek adatszinten történő számbavétele volt: kinek, mikor és hol írta, hol található ma a levél, és megjelent-e már? A gróf leveleit listázó katalógus elkészítése után a két korábbi kutatás iratanyagának számbavétele, valamint a katalógussal való összevetése következett. Ezzel párhuzamosan zajlott a kéziratok másolatainak gyűjtése a közgyűjteményekből a későbbi feldolgozáshoz. A Széchenyi-levelek legnagyobb része ma két budapesti közgyűjteményben, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában és a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Kézirattárában található, emellett jelentősebb gyűjteményt őriz az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára, az esztergomi Duna Múzeum és a soproni Storno-ház.
Széchenyi irathagyatékának jelentős részét egyébként a levelezése teszi ki: a mintegy 4800–5000, jelenleg ismert levél nagy része főként az 1830–1840-es években, alkotótevékenysége legaktívabb időszakában, közéleti tevékenységével összefüggésben keletkezett.
Elmondható, hogy a teljességre törekvő, modern kritikai kiadás felbecsülhetetlen értékű forrásanyagot tesz könnyen hozzáférhetővé a történészek, valamint az érdeklődők számára. Az 1825 decemberéig tartó első időszakból származó 549 levél már olvasható az erre a célra fejlesztett weboldalon. A szövegkritikai szempontból feldolgozott és jegyzetelt levelekkel folyamatosan bővülő adatbázis a szorosan vett Széchenyi-kutatáson túl a történettudomány több ága és szűkebb részterületei számára is lényeges információkkal kecsegtet.
A feldolgozás során azonban a kutatók számos nehézséggel szembesültek, többek között azzal, hogy a gróf németül, magyarul, franciául és angolul írt, s olykor akár egy levélen belül is keverte a nyelveket. Példának okáért jószágigazgatójának, Liebenberg (Lunkányi) Jánosnak írott leveleiben jellemzően a német és a magyar váltakozik, míg fiatal éveiben a nőknek küldött francia nyelvű levelekbe néhány német mondatot is csempészett.
Ugyanakkor a szóban forgó levelek átírásánál a kutatók mindenkor a szöveghűségre törekszenek. Ez a gyakorlatban nem mást jelent, minthogy a gróf által használt egyetlen nyelv esetében sem javítják ki és nem jelölik az előforduló helyesírási és nyelvtani hibákat, csak akkor tesznek szövegkritikai megjegyzést, ha a nyelvhelyességi hiba vagy szokatlan szóalak félreértésre ad okot. A leveleket pedig szövegkritikai lábjegyzettel, valamint magyarázó tartalmi végjegyzettel egészítették ki.
Az említett első időszakhoz tartozó, online már olvasható 549 levél közül Széchenyi a legtöbbet szüleinek, majd 1814-től Liebenberg Jánosnak írta, a címzettek között ugyanakkor Wesselényi Miklós, Felsőbüki Nagy Pál, József főherceg vagy például Metternich birodalmi kancellár is megtalálható. Az adatbázisban a levelek nagyobb tematikus kategóriákba (például a család, barátságok, a gazda) vannak rendezve, amelyekhez külön leírás tartozik. Az olvasóknak emellett lehetőségük nyílik dátum, címzett, nyelv, tartalmi címke, az írás helye vagy egy adott kifejezés szerint keresni a levelek között.
Borítókép: Schoefft Ágost idealizált festménye Széchenyiről (Forrás: Wikipedia)
